A tüntetés, és ami mögötte van

Nfol @ 2006. szeptember 20.

Az iskolai dolgokról ma nem írok sokat, egyrészt mert egyetlen egy órám volt, az is Rendszerszervezés előadás, amiről annyit kell tudni, hogy három kreditért cserébe remekül lehet folytatni az előadásra való megérkezés miatt megszakított hajnali alvást előadás közben. Jutányos, nem? De. Este viszont néztem az m1-en az összefoglalót a napi történésekről, és ez annyit ért, hogy elalvás helyett jófajta gondolataim támadtak. Nem kell komolyan venni, fogjátok fel úgy az egészet, mintha este, csöndben, sötétben fekve méláznék az élet dolgain, merthogy így is volt.

Szóval, alapvetően nem értem a demonstráció kiváltó okát. Uramisten az égben, egy politikus hazudott! Navazzeg... Mutassanak egy politikust, amelyik nem hazudik! A dolgot leegyszerűsítve, most olyan valami miatt áll a bál, ami eddig is nyivánvaló volt, csak nem volt hivatalosan megerősítve. Az ég kék, mindenki tudja, mégsem bizonyították soha, megyek is demonstrálni azonnal, hogy hékás, miazhogy kék...? Persze a miniszterelnök ezzel a kis beszédével rengeteg visszásságot hozott felszínre, valószínűleg amíg él, nem fogja tudni teljesen kimagyarázni. De szerintem nem is kell. Nekem teljesen evidens - merthogy evidenciák itt is vannak ám :) -, hogy ha tavasszal a másik párt győz, akkor vagy ugyanilyen megszorító intézkedéseket vezettek volna be, vagy hazudnának tovább, megvennék fél Tokajt szőlőstől, kavicsbányástól, amíg össze nem szakad az ország. Persze ellenzékinek lenni mindig könnyű, elég azt mondani a kormány cselekedeteire, hogy sz*r, nem jó, álságos, halál rájuk, satöbbi.

Ezzel együtt megértem a demonstráló tömeget. Mondanám, hogy támogatom őket abban, hogy békésen, puszta jelenlétükkel jelezzék: nem tetszik valami, nagyon nem; de nem mondom, mert én valószínűleg sosem fogok ilyen jellegű rendezvényen részt venni. Elvannak ott a Parlament előtt, beszélgetnek, hallgatják a szónokokat, ha kell, anyáznak, vagy ujjonganak, eszegetnek, iszogatnak, ami kell. Ez belefér. Ami viszont nem fér bele, az a tüntetők másik hányada, akik végtelenül örülnek annak, hogy van mire verni a nyálukat, van ok a rendbontásra, randalírozásra, vergődésre, károkozásra, van ok és lehetőség csürhének lenni és ennek megfelelően viselkedni. Nyilván kurva sok mindent megoldott, hogy szétverték a televízió székházát, nyilván jobban alszanak, miután felgyújtottak pár autót - "Drágám, ma este a TV előtt parkoltam le - ezt elkúrtuk..." -, nyilván nyilván. Focimeccsen már nem lehet egy jót bunyózni... És még tetszik is nekik, hogy a felvonuló, éppenhogy munkába állt rendőrök nem tudnak velük mit kezdeni, mert vigyázniuk kell, nehogy valaki megsérüljön.

A keddi éjszaka felvételein már látszott, hogy nem volt ilyen jellegű morális probléma a rendőrök között, hanem rendesen merték osztani a vandálokat. Egyetértek vele. Aki vergődik, számoljon azzal, hogy pofánvágják. Sokszor. Mutattak egy srácot, beszólogatott a rendőröknek Tankcsapdás pulóverben, dobálta őket kővel meg üvegdarabbal, a kamerába meg benyögte, hogy igazságot kell tenni. Aztán meglengetett egy betonnal kiöntött autógumit és a sorfalban álló rendőrök közé vágta - két rendőrnek lába törött. Őt például menten ájultra gumibotoztattam volna a rendőrökkel, és magasról lesz*rtam volna az állampolgári jogait, mert az összes jogáról önként lemondott abban a pillanatban, amikor elhajította a betont. Nem tudom, milyen felszerelése van a rohamrendőröknek, de szerintem a vízágyú sem arra van kitalálva, hogy a háborgó csürhe előtt locsolja az aszfaltot; kellemes gyomormagasságban hatásosabb lehetne a nagynyomású vízsugár. Simán lehetne gumilövedékkel távolról durrogtatni közéjük, vagy ami még humánusabb, viszketőporral teli csomagokat a fejük főlé lőni, aztán hadd vakarózzanak kedvükre.

A sok baromállat egyébként meg van arról győződve, hogy ők most forradalmat csinálnak az utcán. Emlegetik ötvenhatot is bőszen. Lóf*szt nem tudnak ötvenhatról, annyit biztosan nem, hogy milyen lehetett valójában, mert érdekes módon egyetlen olyan embert nem ismerek, aki túlélte ötvenhatot és úgy emlékezne rá, mint hejdejó hecc.

Amúgy meg... Én úgy gondolom, hogy itt élünk Magyarországon, van egy kormányunk, van egy miniszterelnökünk, aki a választások előtt is pontosan tudta, hogy milyen helyzetben van az ország. Tudta, hogy gáz van. Normál politikustól jelen helyzetben azt várná az ember, hogy lemond, mivel kiderült a turpisság, a lemondás meg mindenre megoldás, jön majd valaki, aki átveszi a szekeret és engem el lehet felejteni jól, ráadásul nem kell később nagyobb dolgokat kimagyarázni, tiszta haszon. Ehhez képest itt van Gyurcsány Ferenc, aki nem akar lemondani. Mert ő hisz abban, amit elkezdtek csinálni, úgy értem, emberek, figyelem, egy politikus végre kiáll az elvei mellett, vállalja a nehézségeket, hogy ő lesz az ördög négy évig, hogy mindenhonnan sz*rral fogják dobálni, mégis csinálni akarja, mert hisz benne és látja a végét a folyamatnak. Szeretném, ha az idő őt igazolná. Ha éppenséggel Orbán Viktor lenne ilyen helyzetben, neki is ugyanezt kívánnám, mert engem nem érdekel, hogy kona, vagy kemon, amíg van elképzelése arról, mi a fene az a bötó. Csak legyen róla elképzelése, és tudja megvalósítani.

Aki meg mindenáron meg akarja magát veretni, annak hajrá!