Mégis inkább pék

Nfol @ 2006. szeptember 18.

Ma ilyen vidám nap volt, csupa matek meg logika, brrrr... Kezdésnek ugye ott a hihetetlenül antiaddiktív Valószínűségszámítás és statisztika előadás, ami még a megkezdése előtt elkezdett vicces lenni, ugyanis a kijelölt terembe nem fért be a társaság, nekem is WarPriest szorított egy helyet valahol a hátsó padban, miután én a teremhez vezető dungeon-szerű lépcsőfordulóban kissé elakadtam másokban. Aztán jött valaki, és azt mondta, hogy aki kémia órára jött, az menjen át másik terembe, és akkor a teremben lévők fele átment, nekünk meg másfeles szorzóval kellett helyet foglalnunk, hogy tele legyen a terem, és ha ebben a mondatban, a pont előtt mégegyszer leírom, hogy terem, akkor az a terem szó eléggé otroba ismétléséhez vezet, ez pedig nyilvánvalóan mutatja, hogy nem valami vastag az a terem könyv, ami a szókincsemet tartalmazza. Maga az előadás egyébként arra tökéletes volt, hogy kiderüljön, a valószínűségszámítás semmi másra nem jó, mint dobókockák dobálására, méterrudak tördelésére és a hallgatók bosszantására. Arra éppen jó. Túl jó.

Jövő heti fejgeom előadásra meg ki kell találnom, hogy én érdeklődő hallgató vagyok-e vagy sem és enek megfelelően kell megjelennem, vagy nem megjelennem. Komplikált módon vásároltam ma egy kombinált diákbérletet is, ami közgazdaságtanilag egy igen rossz üzlet, mivel szeptemberből kevesebb van előre, mint vissza, viszont még így is olcsóbb, mint két hétig elővételi menetjeggyel járni és lyukasztgatni. A Nyelvek és automaták előadás meg olyan izgalmakkal volt teli, hogy ha még öt percig bent kell maradni, bizisten bealszok rajta. Mondjuk a tanár kifejtette részletesen, hogy az üres szóra szükségünk van, mert nem mindegy, hogy nem mondok semmit, vagy semmit mondok. Nekem félálomban eléggé semmitmondó volt ez az előadás ahhoz, hogy ne tudjak róla mondani semmit.

A cím egyébként egy ősrégi vicc csattanója, de most igazán aktuális és még külön jó, hogy ezt nem kúrtuk el a nagy böszmeség közben, mert ha még ezt is sikerült volna elkúrnunk, akkor... nos, akkor a blogolvasó valóban Magyarországon érezhetné magát. Aki esetleg nem fogná, hogy miről szól az előző mondat, az egyrészt örüljön, másrészt meg örüljön, harmadrészt meg olvasson neten külföldi híroldalakat, mert azok nem elfogultak és elképzelhető, hogy olyat írnak meg, ami tényleg megtörtént, nem pedig olyat, ami nem történt meg. És most az jutott eszembe, amikor S@ti és én közösen néztük valamelyik vasárnap este az A szólás szabadsága című műsort az m1-en, amelyben mindenki Ferije magából majdnem kivetkőzve válaszolt a riporter direkt bulvárosra vett kérdéseire. Na, a felvételen is körülbelül ilyen a hangnem. Mit is állapítottunk meg akkor, S@ti...?

Tény, hogy ha minden úgy volt, ahogy látszik, akkor két dolog lehetséges. Egyik: Gyurcsány Ferenc és az MSZP hazug banda, hazugsággal nyerték meg a választásokat, ennélfogva forduljanak fel. Másik: Fletó titkos küldetésen vesz részt, de túl közel jutott a tűzhöz és valakinek ez nem tetszik, úgyhogy megpróbálják ellehetetleníteni a működését, ráveszik a saját egységét arra, hogy elfogják és semlegesítsék... Jó, a kettes lehetőséget hagyjuk, amolyan T-Bag-féle elszólással: that’s not an option. Akkor viszont... A sz*r bizony fel lett kavarva rendesen. De meg tán nem halunk. Egyelőre...