Nfol · 2005. február 1.

#52

Reggel is esett a hó. Az ablakunk alatt áll egy Polák már jó ideje, a kerék tetejéig ért a hó az udvarban. Majdnem sikerült is elhasalnom a kereszteződésben, az öt csnti friss hó alatt ugyanis tükörjeget találtam. Azért bementem a tanulmányi osztályra, hogy megtudjam, mi a módja a szakváltásnak. Ők meghallgattak, majd olyan tekintettel, ami a csendes őrülteknek kijár, elmagyarázták, hogy nem látják értelmét a váltásnak, mert nem nyerek vele semmit. Ezt úgy kell érteni, hogy ők nem nyernek vele semmit, mert akkor nem fogok minden félévben fizetni a kevés kredit miatt. Utána még kiderült, hogy felvételiznem sem kell, mert az érettségi eredményeimből és a gimnázium utolsó két évének eredményéből számítják ki a pontjaimat. Azok meg mind kitűnőek :).

Délután benéztem az ISZK-nak nevezett épületbe, becsületes neve egyébként Informatikai és Számítóközpont vala. Itt egy könyvtár és zeneműtár van, irodák, egy óratorony, és a pincében a régi számítógépterem, ahol pár éve még egy monstrum méretű berendezés működött szigorú, belépőkártyás biztonsági rendszer és állandó hőmérsékletet, páratartalmat és energiát szolgáltató gépek felügyelete alatt. Most viszont már a diákoké a hely, van bent vagy nyolcvan számítógép, aminek csak a negyede nem működik, pedig csont márkás IBM masinák mind. Persze itt főleg csak netezni lehet, mert a hallgatóság egy jelentősen korlátozott fiókba tud bejelentkezni, igazából a böngészőn és a Wordön kívül mást nem is lehet futtatni, némelyiken még a flopimeghajtó is le van tiltva, USB kulcsokról (tüske ;P) meg ne is álmodjak. Ami érdekes, hogy van egy teremfelügyelő, akinek fő ismertetőjegye, hogy fingja nincs a gépekhez, de ezt úgy tessék érteni, hogy a hibák többségére - amik egy napi 16 órában üzemelő gépnél, naponta száz felhasználó mellett gyakoriak - megoldásként a resetet alkalmazza, és baromira nem zavarja, ha mindezt Linuxon hajtja végre. Már nemegyszer láttam más informatikusokat, akik eleve DOS-os indítólemezzel jönnek, mert valahogy azzal akármelyik döglött gépet életre tudják kelteni. Ilyenkor kell figyelni a sorban álló, gépre váró emberkék arcát, mert mi az, hogy jön valaki, leül a sötét képernyő elé, két perc múlva meg netezik ezerrel, ők pedig rághatják tovább a csepűt. Ez a tevékenység amúgy a lelkes felügyelő szerint puszta károkozás, szabálysértés, mert neki kell szólni, ha gond van.

A fórumon S@ti üzenete fogadott, én meg a megfestett bombázási területet becélzó vadászpilóta lendületével ugrottam bele az ajánlott topikba, ahol S@ti idézetére elég hosszan válaszoltam, talán kicsit el is veszett a lényeg benne, majd kimagyarázom magam valahogy. Aztán a Forma-1 topikban is magyarázkodnom kellett egy sort - illetve nem kellett, de nem hagyhattam ki ekkora ziccert a szófosásra. Erről jut eszembe, hogy közben azon merengtem, hogy mennyire átvettem és is a korábban megvetett fórumozási elveket. Anno 2002. őszén, amikor elindult a (Guru) Gamer fóruma, azonnal megindult a flood és flame is, volt olyan user, akinek két hónap alatt lett kétezer hozzászólása, és körülbelül tavaly év végén került ki a Top 10-ből a neve. Én akkor megfogadtam, hogy csak ahhoz szólok hozzá, amihez érdemben hozzá tudok szólni, és nem fogok feleslegesen postolni. Ezt egészen addig sikerült betartanom, amíg fel nem vettek egyetemre. Addig körülbelül ezer hozzászólásom volt, másfél év alatt. Itt eléggé megszédített a költségek nélküli, gyors és elérhető net, 2004. feruárjára elértem a kétezredik hozzászólásig, tehát fél év alatt megduplázódott; azóta meg nincs megállás, ma írtam meg a 4881-edik postot, azaz alig egy év alatt megint dupláztam. És ez nem tetszik, mert annak idején nem ezt tűztem ki célul. Ugyanakkor a sok hozzászólás során rengeteg jó ismerőst, és számos barátot szereztem, akikkel egyszerűne jól esik beszélgetni, vitatkozni, segíteni egymásnak. És ezért azt hiszem, megérte. Igaz, a kezdeti összetartó erő, a Gamer Magazin már nem létezik, a szerzők nagy részéről sincsen tudomásunk, hogy min dolgoznak, de a fórum magja képes volt együttmaradni ezek után is. Így tudtam találkozni velük élőben is, ami a mai napig borzongató élmény (jó értelemben véve), és remélem idén is találkozunk legalább egyszer.

Azt viszont nem tudom mire vélni, hogy újabban miért fórumozok más helyeken is. Most elsősorban a Hardwiredre és a B13-ra gondolok. Az előbbin azért vagyok, mert jóval forgalmasabb, mint a GO, ennek ellenére ott is ugyanúgy elhalnak bizonyos témák - pl. GTA San Andreas topik - , mint a GO-n, egyszerűen azért, mert lejár a lemez, én meg válasz nélkül maradok. A B13-ra elsősorban azért regisztráltam, mert ott leginkább konzolosok vannak, a San Andreasról meg egyelőre ott lehet beszélgetni. A GO-n Mr. Vercettivel vesézzük ki napról napra a játékot, szerintem a többieknek elég unalmasnak tűnhet, de majd beindulnak ők is nyáron a témában. Az 576-ra nem szerettem volna menni, mert a legnagyobb jóindulattal is órákig kell keresni valamit, ami nem off az egyes témákban. Ráadásul nyomatják a szokásos konzolháborút, nem tudom, miért nem tűnik fel egyeseknek, hogy ugyanaz a két-három érv-ellenérv van műsoron állandóan.

Ha már belekezdtem, leírom, miről van szó (hátha valaki nincsen képben). Ugyebár nekem ősz óta van egy PlayStation 2-m, amivel rettenetesen meg vagyok elégedve, mert bármennyire is PC-párti voltam korábban, és bármennyire is azt vallottam - alaptalanul - , hogy konzolra csak butított játékok vannak, a PS2 fél óra alatt megváltoztatta a véleményemet. Mert szórakozásra kitűnő. Mint ahogy az Xbox és a GameCube is az. Korábban elképzelni sem tudtam, miért jó a Gran Turismo, hogyan lehet értelmesen játszani a GTAIII-mal egér és billenytűzet nélkül, most meg gyűjtök egy PC-s analóg gamepadra, annyira ráállt a kezem. De nem ez a lényege a bekezdésnek.

Szóval, a különböző márkájú konzolok tulajdonosai között megy a nagyüzemi észosztás, ami arról szól, hogy a másik tábor imádott gépe miért f*s. A PS2 tulajdonosok bátran említhetik a rengeteg minőségi programot - Gran Turismo, GTA, Killzone, rengeteg anime-stílusú japán játék, Metal Gear Solid - , illetve egyesek szemében az is motiváló tényező, hogy PS2-re lehet warezolni (amihez egy áramkört kell belerakni a gépbe, ettől aztán jelentősen könnyebben megy gallyra). Az Xbox-tábor azzal kontráz, hogy a PS2 hardvere ócska, a grafika ótvar, és különben is Xboxon minden szebb és jobb, valamint igen gyakran felmerül egy program neve, amivel szerintük döntő csapás vihető be mindenkinek: Halo, Halo 2. Ehhez képest a multiplatform fejlesztések közel ugyanolyanok mindkét gépen, az egyes exkluzív címek között meg nem lehet rangsort felállítani, mert vannak gyönyörű játékok PS2-n és Boxon is, de ugyanannyi szánalmas cucc is megjelenik, ha nem több. Az ilyen fafejeknek ezt nem tudod elmagyarázni, mert csőlátásban szenvednek, mint a szekér elé befogott igáslovak. A vita újra és újra fellángol, mert újabb és újabb okostojások vesznek konzolt, akik elölről kezdik az egészet, az öregebbek meg azért szállnak be ismét a vitába (?), mert sérti az önérzetüket, ha másoknak ad igazat a közönség. Aki meg bannolja az ilyesmit, az remekül elvan a saját gépével, sőt, összejár a másik gépet birtokló haverokkal, és tapasztalatot cserélnek.

Uhh, most látom, mennyire megszaladt a billentyűzet meg az agyam, remélem nem volt annyira unalmas.

Itt lehet puttyogtatni!