Life’s a bitch

Nfol @ 2006. július 7.

Haladunk az úton, autóval. Az út szélén egy teherautó várakozik, félig lehúzódva, félig nem; torlódik miatta a sor. Szemből szünet, megindulunk, hogy kikerüljük. Amikor beljebb húzódok, hogy a teherautó és a sáv belső szélén kirakott terelőtáblák között elmenjek, a szemét cromagnoni sofőr kib*ssza a vezetőfülke ajtaját, ami éppen öt centivel kerüli el a kocsi tetejét. Öt centivel, átlósan. Mert ennyire tudtam félrerántani a kormányt abban a kritikus másodpercben, és körülbelül ugyanennyivel álltam meg a terelőtábla előtt is. Csoda ezek után, ha azt mondom: k*rvajó volt?

Újfajta látvány-italautomata. Errefelé újfajta. Bodobod a pénzt, nyomod a kódot és látod, ahogy a gép beleállítja a pohárba az üveget. Elvileg. Gyakorlatilag bedobod a pénzt, várod, hogy csilingeljen, amikor leér, de se nem csilingel, se a kijelzőn nem történik változás. Reményekkel telve és optimistán még azért benyomod a kódot, hátha. De nem; b*szhatod a kétszáz forintodat meg a szomjúságodat is. A gépet megdönteni nem lehet, mert kétoldalról blokkolva van más gépekkel, ütögetni lehet, de semmit nem ér. Csoda ezek után, ha azt mondom...?

Tegnap éppen írtam a csütörtöki blogot, amikor elment az áram, aztán visszajött, aztán elment, aztán visszajött, aztán megint elment. Mikor újra próbálkoztam, bekapcsolt a gép, és azzal fogadott, hogy a Windows indítása sikertelen. Ott volt a "normál módú indítás" opció, megnyomtam, mégis elindult. Scandisk, azaz bocs, konzisztencia-ellenőrzés után aztán folytattam volna a blogot, ám az index.php-t megnyitva azt tapasztaltam, hogy valami nagyon régi nyelvezettel írhattam én az addigiakat, amihez nincsen feltelepítve megfelelő kódlap, legalábbis a rengeteg felismerhetetlen karakterből erre következtetek. Mindegy, ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy azokat is újraírtam, és én most kesergek, mert duplán dolgoztam hiába, ráadásul azt simán közzétehettem volna egy "Ez a hónap rejtvénye. A megfejtés az, amit valójában írtam." felütéssel. Csoda ezek után, ha azt mondom...?

Kimentem az udvarra a kutyához fejet szellőztetni és friss levegőt szívni. Namost a kutya totális focilázban ég, és neki egyedi jellemzője az, hogy a focilázban égéshez neki nincsen szüksége focivébére, sőt semmire, kivéve egy darab labdaszerű akármit és egy érdeklődő személyt. Mondom jól van, rúgok neki párat, hadd szaladjon, utána úgyis lefekszik a nedves fűbe és elalszik jól; ehhez képest a második rúgás olyan jól sikerült, hogy teljesen bokacsonttal trafáltam bele, ami azóta gyönyörűen elkezdett előbb #00ff00, majd #0000ff színűre szaturálódni. És még fáj is. Csoda ezek után...?

Én ma már nem nyúlok semmihez... Ti viszont igen, méghozzá rákattintotok erre a linkre itt alant, és máris megtudjátok, hogyan rendel taxit az emberfia, ha történetesen ő Shaggy és jamaikaiul beszélje az angoltot. Én már széjjelvigyorodtam rajta, csak mondom.