Hétvégelégia

Nfol @ 2006. július 2.

Eldőlt hát: a világbajnokság elérkezett az elődöntőkhöz, és bár egyesek továbbra is a Real Madridnak drukkolnak a tornán - ez végülis egy abszolút jó álláspont, mert akkor ugye majdnem minden nemzetnek is szurkol -, megbízható források szerint azonban ezidőtájt már csak a német, olasz, portugál és francia válogatott rendelkezik némi eséllyel a végső győzelemre. Bevallom, a négy közül három nem volt kérdéses, a franciák győzelmét a brazilok ellen viszont nem tartottam volna elképzelhetőnek az eddig mutatott játékuk alapján. De tény, hogy valóban jobban játszottak a szambaiskolásoknál, meg talán Zidane is úgy döntött, hogy végső soron szeret ő futballozni, hát nehogymár úgy menjen haza, hogy benne marad a cipőben pár szép mozdulat.

Most ugye német-olasz (kedd, 21:00) és portugál-francia (szerda, 21:00) elődöntők következnek, gyorsan meg is tenném tippeimet. A németeknek az olaszok gondot fognak jelenteni, nem is kicsit, de ha arra kerül sor, hogy kényszerhelyzetben kell gólt szerezni, a németek bekurblizzák az úthengert. Tizenegyesrúgó versenyt meg már nyertek az elébb. A portugál-francia meccset viszont ikszelném, ha lehetne, bár a franciák látványos feltámadása bizony baltás gyilkossá változtatta Henryékat a portugálok szemében, úgyhogy egy durvulásba hajló, de hajtós meccsre számítok. ("Igen, pont ezt akartam mondani én is, hogy a csapatoknak a győzelemhez gólt kell szerezniük és amelyik csapat megnyeri a meccset, az győz a végén." - Urbán Flórián, szakkommentátor)

Folytassuk szegény Osirisszel, aki továbbra is gyengélkedik. Kaptam egy ígéretet, miszerint egy héten belül előkerül valahonnan egy Vista nyilvános bétaverzió - ami Paul Thurrott nevezetes MS-bétateszter és általánosságban vett jómunkásembör véleménye szerint másfélszer ilyen érdekes volna, ha várnak két hetet a közzétételével, ugyanis pont ennyivel utána jött ki egy nem publikus bétaverzió, ami egyrészt tartalmaz egy rakat új dolgot, hibajavítást, és nem elhanyagolható az sem, hogy a sebesség és stabilitás terén egy nagyságrenddel előrébb tart, mint a Public Release. Mindezt elmeséli ő maga, méghozzá itt. Amíg viszont Windows-fronton punnyadok és imával adózok azon csodálatos percekért, amikor is semelyik éppen futó program nem kezdi el felfalni a processzort - nos, nem kapok szájzárat a sok miatyánktól -, addig be kell próbálkozni a másvilágon, Linuxéknál is. Történt, hogy az eddig meglévő UHU Linuxot legyaktam, helyére előbb egy Ubuntu Breezy került, ami rövid ismerkedés után szintén távozott a gépről, mivel a telepítő által feltelepített programok között számomra alapvetőek hiányoztak, és valahogy nem vigasztalt annak a lehetősége, hogy szinte minden hiányolt programot be lehet szerezni a beépített csomagkezelővel, internetről. Megjegyzem, az Ubuntu tökéletes lehet arra, ami végső soron a célja neki, azaz egy kezdők számára is ajánlható, ingyenes rendszer, alapvető otthoni és irodai programokkal. És igen, bevallom, tetszett az egész hozzáállás, amivel "ott" fogadtak engem. Barátságos, na. Viszont én teljesen lámer vagyok a Linuxhoz, mint olyanhoz, és ez valószínűleg a következőkből is ki fog derülni.

Van egy harmadik disztribúció is a kezem ügyében, amely nem más, mint a SuSE Linux 10.1 ötlemezes pakkja. Nagyon új, nagyon nagy, és állítólag nagyon jó is. Persze nekem valószínűleg más a "jó" a Linux esetében, mint mondjuk Shadownak vagy éppenséggel Sztupynak, mert nem vagyunk egyformák, ami mondjuk kár abból a szempontból, hogy én a kettes Kalkulusnak örülök :]. Node, ott ez az öt CD, van neki egy szép tizenpár gigabájtos partíció elkészítve, ráadásul szombat délután van, lássuk a telepítést. Az Ubuntu karakteres telepítőjével ellentétben itt szép grafikus felület köszönt rám az open source nevében, amolyan parasztvakítós. Vakulok is erősen, másodsorban azért, mert alapból megtalálta a monitoromnak egyáltalán nem megfelelő 1280x960@60Hz üzemmódot. Átváltok 1024x768-ra, a frekvencia továbbra is hatvanas-zúgós, és a kép széle elég random elhelyezkedést mutat, de ez így volt az UHU-nál is anno. Kattintgatom magam előre, időzóna, kiosztás, miegymás, aztán megjelenik örök rémálmom, a partícionáló képernyő. Ofkoz az alapértelmezés nem tetszik, ugye az üres partícióra - itt disk1-hda3 a neve - szeretném elhelyezni Süsüt, bekapcsolom rajta a "/" csatolási pontot, és megvárom, mit szól hozzá. Nos, nem sokat. Arcpirítóan vörös felkiáltójel társaságában közli, hogy nincs elég hely a céllemezen, viszont javasolja, hogy a másik két partíciót formázzam le és azt adjam neki oda. A telepítés ezen szakaszában ugyebár még nincsen amúgy sem eldöntve, hogy én valójában az öt lemez tartalmából mennyit szeretnék feltelepíteni a rendszerre, és valószínűsítem, nem arról van szó, hogy felrak mindent oszt’ csá’... Eleve a korábbi rendszerek ugyanezen eljárással lettek feltelepítve, azoknak is megadtam, hogy hova, és ők maguknak úgy alakítottak azon az egy elsődleges partíción belül swap-partíciót meg reiserfs-t vagy mit, ahogy nekik tetszett. Süsünek ez nem jó így, úgy tűnik. Nem adom fel!

Tegnap a francia-brazil mérkőzés után vigyázó tekintetemet Indianapolisra irányoztam. Amit kértünk, megadatott: Alonsót megverték. Méghozzá alaposan. Talán túlságosan is. Ami furcsa. Sokkal furcsább, mint az, hogy Raikkönen a fasorban sincsen. A versenyen hihetetlen izgalmak történnek, azt már személyes tragédiaként veszem tudomásul, hogy a közvetítésbe történő bekapcsolódásomkor a pályán lévő versenyzők száma tizenegy és Palik nyugodt hangon ordít csupán. A maradék verseny nézhető, néhol izgalmas, de úgy tűnik, a derék amerikai nézőközönség elkönyvelheti az egész F1-et úgy, hogy "az az autós izé, ami évente egyszer van nálunk és mindig kevesen érnek a célba". Merthát a NASCAR vagy Indycar futamokon is kiesnek tízen-tizenöten, csak ott ugye nem huszonketten indulnak el, hanem negyvenen vagy még többen. Kissé irónikus, hogy éppen az általuk leginkább ismert Montoya tett alá a mezőny jelentős részének, ha igaz, rögtön az elején. Ferraris barátaink nagyon beletenyereltek a tutiba, annyira, hogy a Renaultnak és a többi bagázsnak már nem fért oda a tenyere széle sem. Azzal együtt Alonso sokkal rosszabbul ment, kételkedem kissé abban, hogy csak a beállításokkal meg a gumikkal volt baja, mert Fisichella látványosan kevesebbet szenvedett. Persze ez nem derül ki, mert a locsolkodás után vége van a műsornak: Jackie Chan nem várhat... Viszont most arra kell számítani, hogy a következő, Francia Nagydíjon alaposan odateszik magukat a kékek. További kitüntetettek: Trulli, mert a Toitoi mögül rajtolva lett negyedik; Rosberg, mert most úgy csinálta szépen, hogy nem esett ki tőle; mindenki más, aki befejezte a versenyt, éppen azért.

Indianapolisban a pontszerzés nem egyszerű. A trükkje nem az, hogy megvárod, amíg előled kiesnek mások, hanem az, hogy megvárod, míg előled kiesnek mások, miközben te magad nem esel ki.