#45

Nfol @ 2005. január 21.

Szerda óta azért vagyok még mindig Debrecenben, hogy pénteken végre megtudjam a kegyetlen igazságot. Javítani úgysem tudok már rajta, de valamivel oldanom kellene magamat, és az elsőre eszembe jutó savak helyett inkább elkezdek játszani a WarCraft III-mal, annak idején úgyis kimaradt az életemből ez a csoda. Azt tudni kell rólam, hogy életemben eddig összesen két stratégiai játékkal játszottam fél óránál többet, mégpedig a Total Annihilationnel és a Rome: Total Warral, tehát nem vagyok RTS/TBS rajongó. Viszont a Blizzard játéka egészen elképesztő, sikerült neki magával ragadnia teljesen. A rengeteg játék közbeni átvezető bejátszás, a szövegek, a történet, mind elsőrangúak, a kezelése egyszerű, a grafika pedig kicsit rajzfilmes, de átkozottul jól illik a játékhoz. De mégis, akkora szövegek vannak benne... Például amikor Arthas és a törp vezér megtalálják a kardot, és a törp figyelmezteti Arthast, hogy a kard birtoklása komoly következményekkel jár, Arthas pedig azt válaszolja, hogy a népéért mindenre képes, aztán később eltűnik a jégbirodalomban, hogy még később teljesen megkattanva térjen vissza.

Szóval dél körülre ígérték az eredményt, a harmadik emeleti folyosó teljesen kihalt volt, amikor odaértem. A falra ki voltak téve az eredmények. Lesújtó. Ezt a második dogát sokkal nehezebbnek éreztem, még a puskával együtt is, mégis háromszor annyi pontom lett, mint az elsőn, de ez még mindig nem kettes. Viszont tök feleslegesen maradtam itt, mert a nevem mellett volt egy kis piszoknak tűnő akármi, a lap alján meg egy ugyanolyan piszok, és melléíva, hogy a jelöltek 27-én nézhetik meg a dolgozatukat. Jimmy! Ja nem, király!

A vonaton hazafelé szintén remek körülmények fogadtak: a Szolnok felől Záhonyba tartó szerelvényen mindössze három személykocsi volt, úgyhogy én rutinosan inkább elfoglaltam kint a peronon az egyik sarkot. Füles be, nem mintha sokat hallottam vona belőle. A szemközti falnál egy srác állt a barátnőjével, ők egész úton egymást taperolták meg vihogtak (hogy én mennyire nem állhatom ki az ilyen kirakatszerelmeket; a fórummeeten Guyver és Drega tök normálisan viselkedtek, mégis látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást...), de sehol nincsenek az utolsó pillanatban felszálló csöves alakításához képest. Emberünk egy körülbelül második világháborús, viharvert kabátban és a kultúrkörökben ma is oly divatos magas talpú, általam csak plázakrúzernek titulált cipőben lépett fel a lépcsőn, majd hanyag mozdulattal nekitámaszkodott a mellékhelyiség ajtajának, ami viszont nem volt becsukva, így tízpontos mozdulatsort sikerült bemutatnia bemelegítés nélkül. Aztán összeszedte magát, és kicsit arrébb állva ő is a falnak támaszkodott. A nemsokára érkező kaller viszont már az átjáróból mutogatott neki, hogy a következőnél ledobja a vonatról, ezek szerint nem elsőbálozó volt. Nyíregyháza után akár nyolc helyen is ülhettem volna, a kalauzok is beültek az egyik ülésre, és elkezdtek kitölteni valami szolgálati lapokat, de szerintem tanulságos a módszerük: "Volt most 18 órám, az mondjuk 20, a múltkor volt 13, az meg 15. Akkor az összesen 35, az legyen akkor 40." Wow.