Nfol · 2006. május 30.

Egy-három

A mai bejegyzésben a szokásosnál több szó fog esni a televíziózásról, mint általában, ennek oka abban keresendő, hogy pár napja elég rosszul alszok - vagyis inkább rosszkor, hiszen hajnali fél kettő előtt ritkán tudok elaludni, reggelente meg nehezemre esik felkelni, és egész nap teljesen levert vagyok. Nem akarok olyan izé lenni... tudod, aki betegségeket képzel be magának... hipo... hyppolit... hipochonder, de szerintem van valami lappangó nyavalyám, aminek mellékhatása, hogy a szokásosnál butábban nézek, hosszabb ideig.

Az utóbbi időben Nándo hatására elkezdtek érdekelni a 24-en kívül más sorozatok is, így az ő javaslatára kukkantottam bele pár hete a Dr. House (a.k.a. House M.D.) egyik epizódjába, eleinte csupán azért, mert a Született feleségek után adták a TV2-n, utána meg azért, mert Hugh Laurie egy meglehetősen bunkó, nyers figurát alakít benne, és engem felettébb érdekelnek a bunkó, nyers figurák - filmen. Élőben nem. Holtan sem nagyon. A Született feleségeknek ugyebár átmenetileg vége, és hétfő óta csodálkozom azon, hogy miért pont ez lett a magyar címe, amikor a Numb3rs-t is lefordították Gyilkos számokra... Ennyi erővel lehetett volna Szennyestartó is akár, netán Tűzrőlpattant menyecskék. Ha már a Numb3rs szóba került, az első részét annyira meg akartam nézni múlt héten, hogy mintaszerűen elfelejtettem az egészet; tegnap viszont időben kapcsoltam (sic!). Hát szóval... Nem egészen ilyennek képzeltem. Reméltem, hogy lesz benne némi Helyszínelők-beütés, mondjuk a csávó a lövedékek röppályáját számolja ki, meg ilyenek, ehhez képest ebben a részben egy egyenlettel határozták meg, hogy hol rabolnak ki legközelebb egy bankot, közben pedig a matematikus srác valami NP-problémával foglalkozott, amiről nekem az Algoritmuselmélet jutott eszembe...

Tök jók ezek a tévéshopos ajánlatok is, különösen szórakoztatónak találom azokat, amelyek alig tizenöt perc alatt eljutnak odáig, hogy saját maguknak mondanak ellent, és még büszkék is rá. A fejlődés megállíthatatlan ugyebár, havonta készül el egy-egy világot a sarkából kifordítóan újszerű, a múlt havi ásznál fényévekkel kényelmesebb, gyorsabb, olcsóbb, kisebb, hatékonyabb, erősebb akármi, ami ugyan világújdonság, ám valahogyan néhány millióan már fél éve használják nagy megelégedéssel. Aktuális kedvenc az az ajánlat, amelyben mágneses testsúlycsökkentő fülbevalót kínálnak alig harmincezerért. A magyarázat szerint a fülbevalók viselője mindenféle testmozgás vagy egyéb mellékcselekvés nélkül súlyt veszít, köszönhetően a fülbevaló által bizgerélt akupunktúrás pontoknak. Aztán a stúdióban beszélgetnek valakivel, aki előadja, hogy mióta használja a fülbevalókat, harminc kilót fogyott, meg minden. Az csak később derül ki, hogy mellékesen feleannyit is eszik azóta. A tökéletes recept a fogyáshoz tehát: zabáljon Ön is kevesebbet! Vagy tekerjen naponta ötven kilométert, ahogyan azt SztupY javasolta még valamikor régen, a csillagos égboltot megelőző időkben.

Ma belelapoztam egy Java tutorialba - abba, amit a Suntól lehet letölteni -, és csak úgy érdekességképpen elolvastam a Hello World! programról szóló részt. A gépre telepített NetBeans IDE nagyon tetszik, mert mire elindul, felfő a teavíz, viszont a HelloWorldApp.java programomat nem tudtam megnézni, mert lefordította ugyan, de nem jöttem rá, hogy hol kell megnézni a kimenetet. Persze ott van a parancssoros módszer, a leírás szerint ugye a javac programnev lefordítja, a java programnev lefuttatja a programomat, feltéve, hogy a rendszer felismeri a parancsot. De nem ismeri fel, és a PATH-ba is hiába írtam bele mindkét nevet, egyelőre semmi eredménye. Mondjuk februárban a gcc-t sem sikerült ugyanígy beállítani.

Az SG.hu-n és a kapcsolódó oldalakon elolvastam szépen a Web2.0 szimpóziumról szóló cikkeket. Nagyon jó, hogy a fő témák között szerepelt az iWiW, az iWiW, az iWiW, és elvétve ugyan, de szó esett az iWiW-ről is. Eközben nekem, laikus netezőnek halvány lila segédfogalmam sincsen arról, hogy mi ez a webkettő, miben különbözik a jelenlegi webtől, mivel több ennél, és egyáltalán kell-e ez nekünk. Lehet, hogy rosszul feltételezem, de ez az új hozzáállás (Bögre! Játék!) érhető tetten például a KTamás által ajánlott Meebo (katt) oldalán, amely nem más, mint egy többféle üzenetküldő hálózathoz kapcsolódást nyújtó program - gyakorlatilag olyan, mint a GAIM, csak teljesen webes alapokon nyugszik. Néhol olvasni olyan elképzeléseket, hogy a webkettes alkalmazások az AJAX-szal karöltve akár olyan gyorsak is lehetnek, mint egy helyi gépen futó program, a megfelelően széles sáv esetén. Gondolom ennek értelme az internetes boltoknál volna elsősorban, mert ki lenne olyan bolond, hogy egy böngésző-alapú rajzolóprogramban készítse az oldala grafikáit?

A blogok meg térhódítanak, és - állítólag - minden blogoló uszít a nyomtatott sajtó ellen, mi több, a hírportálok ellen is. Az aggódó portálmenedzserek szerint nem volna jó, ha a hírekben a száraz tényeket közölnék - ez amúgy is érdekes lenne, hiszen rengeteg hírnek pletyka az alapja, ami minden, csak nem száraz, és főleg nem tény -, mert véleménye mindenkinek van, kis szerencsével sajátja is, aztán jól nézne ki az internet, hogyha mindenki csak pofázna bele a digitérbe. Mintha ez nem így volna évek óta...

Mert blogot írni jó dolog. Leírhatom benne például, hogy az Anglia-Magyarország labdarúgó mérkőzés kifejezetten élvezetes volt annak ellenére - vagy éppen amiatt -, hogy az angolok az öltözőből nyugtató hatású, zöldteakivonatos iszappakolást követően érkeztek meg a gyepre. Arra a gyepre, ami az angol földön nem éppen ritka eső ellenére sosincs felázva. Örülni azért korai volna, mert most sem látszott más, minthogy vannak épkézláb magyar játékosok, van egy épkézláb szövetségi kapitány, de ezen kívül semmi... Szép volt Király tizenegyes-hárítása, szép volt Dárdai gólja, nagy kár, hogy ezt a játékot a brazilok kivételével nem szépségre játsszák, hanem gólra. Abból meg egy kevés a három ellen.

Itt lehet puttyogtatni!