Mellékvágányon

Nfol @ 2006. május 11.

Jaj de jó, hogy megint itt vagy és ezt olvasod, gyorsan essünk túl a napi hülyeségadagon is, mert utána sajnos kevésbé vidám dolgok jönnek sorban, tehát azoknak kívánatos megágyazni valamivel. Hmm, mi is legyen...? Megvan! Fletó azt mondta, hogy az országnak pénzszűkében ugyanúgy kell tennie, mint egy gondos gazdának: bevételeket növelni, kiadásokat csökkenteni. Nagy zsenialitásra vall ez a gondolat, remélem értékelitek ti is, ha már annyi háttérmunka van mögötte. A hasonlat ott hibázik, hogy a gazda valószínűleg nem attól kerül kellemetlen helyzetbe, hogy a vezérmalacok a karámban ész nélkül költekeznek. Szóval most gatyafelkötés lesz. Vagyis hogy már van. Ezt mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy idén már érettségi botrányra sem futotta...

Algoritmuselmélet gyakorlaton sok jó dologról volt szó. Ez a gyakorlat amúgy is mindig érdekes, mert van kettő személy, akik jóval beszédesebbek, tudálékosabbak és érzelgősebbek mind nálunk, mind a tanárnál, ennélfogva gyakran úgy kell rájuk szólnia a tanárnak, hogy talán elhallgatnának kicsit, mert másokat érdekelhet az, amit mondani akar. Egy feladat megoldása körülbelül úgy zajlik, hogy valakinek támad egy ötlete, azt elkezdi mondani, de még a negyedéig sem jut el, amikor okostojás #1 beleszól, hogy "...de akkor mi van, ha olyan szó van a bemeneten, ami...", majd okostojás #2 továbblendíti a párbeszédet azzal, hogy "...és ha nem az elején hasonlítanánk, hanem a vége előtt, a közepe után...", és ezt addig folytatják, míg az ötletgazda be nem fejezi a mondanivalóját, aztán ketten kitárgyalák mégegyszer, hogy az elhangzottakban mi volt a szar lépés - általában minden. A feladatra végül születik egy megoldás, olyan, amelyik megfelel a makacskodóknak, és senki más nem érti teljesen.

Következett a Kalkulus zéhá. Éreztem én, hogy nem lesz jó vége, de nincs mit tenni, meg kell írni. Végülis _csak_ differenciálegyenletek voltak, ami nem meglepő, hiszen a félév második felében csak ilyesmivel foglalkoztunk, ennek ellenére a feladatlap átfutásakor bizonyosságot szereztem afelől, hogy ez sem lesz az évtized legeredményesebb zéhája. Ami most, pénteken, 00:14 perckor még mindig piszkál, az nem más, mint a keserű felismerés, hiszen azon kevés számú feladatokat, amelyeket részben megoldani véltem, valószínűleg jóval kisebb mértékben oldottam meg, tudniillik eléggé el tudja rontani a végeredményt, ha két tagot nem összeadni kell, hanem kivonni. Remélem elérem legalább a húsz százalékot, hogy a pótzéhán mégegyszer képviselhessem saját magamat.

"A srác matekdoga közben szédülni kezdett és diszorientált lett. Ez a matematika átka." - House M.D.

A pótzéhá időpontjának megismerésével módosult a jövő heti program is, így már minden napra jut valami égbekiáltóan fontos. Több ember, mint fóka. Itthon úgy éreztem, hogy feltétlenül kell valami más jellegű elfoglaltság ma estére, amitől elfeledem az u’(x)-eket, levettem tehát a polcról az alig 900+ oldalas Új algoritmusok című könyvet, amelyben némi kutatás után ráleltem ugyanarra az intervallumvizsgálatra, amit tegnap este másfél órán át találtam ki és rajzoltam le. Mi több, a C példatárban majdnem teljesen kompatibilis forráskódot találtam az egyik házi feladatra. Kár, hogy arra, amit már szintén megcsináltam, tegnapelőtt.

Jótékonysági felhívás következik. Dögöljenek meg a szúnyogok! Jótékonysági felhívás hangzott el.