verclsid.exe

Nfol @ 2006. április 22.

Na, ki tudja, mi a fene ez a címben szereplő kedves, futtatható állomány? Ez kéremszépen nem más, mint a Microsoft legújabb kreálmánya a biztonságos böngészés érdekében. Annyira hatékony, hogy a böngészés teljesen veszélytelenné válik tőle: egyetlen weboldal sem töltődik be...

Nevezett programocska egy nemrégiben elérhetővé vált hivatalos Microsoft javítócsomag részeként érkezik meg szeretett óperenciás rendszerünk keblére, majd oda szépen beásva magát, nekilát a hálózati forgalom figyelésének és az Internet Explorer bizonyos kiterjesztéseinek a hitelesítésének. Nem volna ez zavaró... ha működne. Ezúttal sem nekem okozott problémát, hiszen én annyira advanced user - a Microsoft szerint "biztonságra hihetetlen mértékben fittyet hányó, felelőtlen felhasználó", a továbbiakban: gyökér - vagyok, hogy a legutolsó MS-javítás, amit a gépre felengedtem, az a Service Pack 2 volt, úgy másfél (?) éve; helyettem azonban hálistennek vannak olyanok, akik összeszednek mindenféle dolgokat a zinternetről és engem hívnak baj esetén. Így lehet áldozatok nélkül megismerni a kiberlét szépségeit.

Tehát mentem szokásos ismerősömhöz, őt idézve, "egy kis segítséget nyújtani, úgy tizenöt percben", amiből természetesen másfél órás dezodorreklámfilm-forgatás (ehh, eztet a szavat csak S@ti tudja helyesen leírni) kerekedett. A probléma mindössze annyi volt, hogy ismerősömnek nem sikerült lekérnie a leveleit a kiszolgálóról az Outlook Express-el (szintén S@ti az illetékes, agresszív nonkomformista hozzáállásával :) ), illetve küldeni sem igen lehetett semmit, sehová. Az üzenetek lekérésekor az Outlook feldobta a szép hibaüzis ablakot, hogy így meg úgy, de nem tud kapcsolódni a POP3-hoz, így hát arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes volna megpróbálkozni a webes felülettel. IE-re duplakatt - igen, itt most fennakad pár ember szeme, hogy Outlook Express meg Internet Explorer, eleve sz*rul kezdődik -, ablak megjelenik, ISDN-betárcsázó szintén. Hipp-hopp, létrejön a kapcsolat, freemail.hu cím bepötyög, kövér enter. Semmi. Másik enter. Semmi. Fent, az ablak jobb sarkában vígan ugrál a néhai Axelero néhai figurája, viszont a tálcán a kapcsolatot jelző kis ikon semmi forgalmat nem mutat. Másik címet írok be, majd harmadikat: abszolút semmi, a böngésző nem böngész. (Próbálta valaki az Internet Explorer 7 bétáját? Igen? Úgy kell neki...)

Elővarázsoltam hát a Feladatkezelőt, hátha fut valami a háttérben, ami nekünk annyira nem létszükséglet, de semmi gyanús. Átlépek a folyamatokhoz, és... szerencsére karfás a szék. A jól megszokott, kényszerűségből elfogadott, éppen csak nyolc példányban futó svchost.exe-n és az alapvető dll-eken kívül szerepelt ott olyan bejegyzés, hogy verclsid.exe. Mindjárt 20 példányban, hogy feltűnjön. Eddigi pályafutásom számos éve alatt néztem párszor a Feladatkezelőt, ilyen cuccot viszont még soha, sehol nem láttam, ebből pedig arra következtettem, hogy ő okozza a galibát. Egyesével kilőttem mind a huszat, a korábbról még futó IE-ablakban pedig hangos jelzéssel megindult az adatáramlás. Gondoltam, hátha valami kémprogram, leszedtem hát egy Ad-Aware-t update-tel együtt, lefutott, talált magának 41 kritikus ojjektumot, amik a vízbűl veszik ki a zokszigént, azokat leirtotta, de az IE következő indításakor újra meghalt az egész.

Feladatkezelő ismét elő, verclsid.exe nemtomhány példányban fut. Végülis egészen kellemes program, elindul n-szer, nemcsinál semmit, zsebre vág n-szer öt és fél megányi memóriát és elvan napestig. De mi nem szeretjük. Megint kilövöm az összes megjelenését és beírom Google-ba a nevét. Nagyon-nagyszám bácsi picit gondolkozik, aztán kidob párezer találatot, köztük egy fórumbejegyzést, amiben valaki arról panaszkodik, hogy frissítés óta sz*rakszik a netkapcsolata és folyton elindul egy verclsid.exe nevű program is... Rákatt, elolvas, felvilágosodik. A megoldás rém egyszerű: át kell nevezni a verclsid.exe-t valami másra (az új név bármi lehet, de mondjuk ne kernel32.dll legyen, vagy hasonló...), így az nem tud elindulni, így nem fagy be a böngésző. Rendőrmódszer a technika ellenében: beválik.

Remélem senki nem unta magát halálra ezen a technoblablán, úgy gondoltam, hasznos lehet ezirányú tapasztalataimat megosztanom a nyájas olvasókkal, nameg így legalább volt miről írnom a Tescós élménytúra mellett. Ugyanis voltam Tescóban, ahol a dolgok nem változnak. Legyél te kedves, egyszerű vásárló - tehát nem olyan, mint mondjuk SztupY és az ő Tomi nevű cimborája, akik eleve úgy mennek éjjel Tescóba, hogy vadásznak a bugokra :) -, és válassz egy tetszetős terméket a polcról, majd a vásárlási eufória hatására felejtsd el megnézni, hogy a terméken szerepel-e valahol vonalkód; végül a pénztárnál vesztegelj fél óráig, tarts fel nemtomhány további embert, és akkor talán hozzád is odafordul vészjósló arccal a pénztáros, hogy "vagy visszamegy és keres egy olyat, amin van vonalkód" (többi cuccod mind a kosárban, ugye), "vagy itt hagyja és nem kéri az árut". Választhatsz: ha nem kéred, akkor elismered, hogy legyőztek; ha visszamész, a mögötted sorban állók meglincselnek. Egyik sem alternatívája a céltalanul nézelődő görkorcsolyások alapos megruházásának.

Délután háromnegyed hat van. Csöng a telefon, felkapom ki az, Lóri beszél, na mi van, szevasz... öö, elkavarodtam. Szóval felveszem, és még bele sem szólok, máris a szavamba vágnak (képzavar rulz!). Eperjes Károly hív fel személyesen - hogyhogy ki az, hát a Hippolyt, bazze! -, és arra buzdít, hogy menjek el szavazni holnap, sőt, vegyem rá rokonaimat, szomszédaimat is, hogy szavazzanak. De ezt most akkor hogy...?