Elolvaslak, amint tudlak

Nfol @ 2006. március 2.

You should be more afraid of me than you are right now.

24. 2*12. 3*8. 4*6. Nem tudom hova tenni ezt a sorozatot. Jónak jó, ez nem kérdés, csak nem tudom pontosan, hogy mitől jó annyira, hogy tegnap este is három részt kellett megnéznem belőle egymás után. Oké, hogy Jack alaphelyzetben is úgy képes nézni, hogy szinte csiklandozza az ember oldalát az M16-os csöve, és amikor begőzöl, akkor elmerészkedik odáig, hogy felmerül a nézőben a kérdés: biztos százas a fickó? Oké, hogy a CTU többi embere is remekül kitalált karakter, mert mindenkinek van valami célja, mindenkien vannak indítékai arra, mit csinál. Oké, hogy Gaines is annyira eltalált fazon, hogy nem csodálkoznék, ha az utcán megvernék a járókelők a viselkedése miatt... De ez mind semmi ahhoz képest, ahogy az egész történet össze van rakva: senki nem bízik senkiben, mégis el kell dönteniük, hogy ki az, akiben még kevésbé bíznak meg, és nem vele fognak össze; aztán persze szépen lassan kirajzolódik, hogy itt semmi nem úgy van.

Ma nem volt Kalkulus 2 gyakorlat, ennek örömére nem integráltam, hanem felosontam az IszK-ba. A ruhatáros bácsi élénken érdeklődött, hogy nyolcig végzek-e, amire nekem hirtelen nagy kedvem támadt azt válaszolni, hogy végzek én mindennel, de előbb elmondod, kinek dolgozol... Látjátok, gyerekek, ilyeneket fogtok ti is gondolni sokszor, ha valamely felebarátotok nemcsak ajánlgat, hanem az orrotok alá is tol egy komplett sorozatot azzal a felkiáltással, hogy ez bizony, nos, kéremszépen, egyszerűen ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Ha ilyent tapasztaltok, akkor egy jó tanács: ne olyankor kezdjetek enki, amikor valami komoly célotok van amúgy az életben, mert amint a második rész végén lefut a készítők listája, abban a szentségtelen percben a komoly cél felülíródik azzal, hogy végignézem az első évadot.

Ja igen, elkalandoztam... Milyen hosszú... Tehát, amint sikerül összekaparnom magamat, elárulom, hogy kikerült a második feladatsor Prog 1-ből. Amint az várható volt, a feladatok ismét szépek, már most tennék rá egy fél vágóhidat, hogy a feladatok megfelelő értelmezésére fordított idő a sokszorosa lesz a megoldásuknak. Meg hogy nekünk jó legyen, változott a félév értékelése is, mostantól az a stájsz, hogy az egyes feladatsorok feladatai pontokat érnek, és a félév végére a beadandó feladatokból össze kell szedni legalább hatvanat vagy hetvenet, plusz emellett meg kell írni a három zárthelyit, amelyeken szintén összesen hatvan pontot kell megkaparintani (vagy az első kettőn ötvenet...), és ha ez megvan, akkor lehet menni vizsgára. Szép, nem?