Having theories

Nfol @ 2006. február 19.

Úgy bírom ezt az időjárást, de komolyan... Hétköznap vagy a hó esett, vagy az eső, hétvégén meg teljesen tavasz van. A tévében nagy sajnálkozva beszélnek arról, hogy idén késik a szokásos influenzajárvány - az embereknél, ugye -, ezért felkeresték az összes orvosi rendelőt, hogy megmutassák, mennyire nem influenzás senki. Persze elég nehéz a semmiről műsort készíteni, a semmivel, mint olyannal kizárólag a fizikusok foglalkoznak, de ők nem csinálnak róla műsort. Pedig volna rá igény, másfél óráig mutatnák az üres képernyőt főműsoridőben és mindenki azt képzelne bele, amit akar.

Mindenkinek volna egy elmélete. Aki látta a ma esti Heti hetesben Hajós Andrást, az tudja, miért mondom ezt. Váncsa bácsin meg össze kell tennie magát az embernek, amikor olyanokat mond, hogy [lefordíthatatlan szójáték]. Na jó, nem mondott ilyet, de ez a múltkor is tetszett, gondoltam most sem árthat. Erre egyébként még visszatérek a bejegyzés valamely később megírt mondatában, amiről még nem tudom most, hogy pontosan hol lesz, no de nem jósda ez, hanem bordé... ööö, blog.

A szombati blog felkerülése után rövid ideig egy apróbb és egy nagyobb anomália is felfedezhető volt errefelé, amelyet ofkoz elég hamar kijavítottam, ebből következik, hogy aki azt az apró, tőlem piszok gonosz ellenbloggerek által ellopott, ráadásul gyári hibás bejegyzést látta, netán el is mentette magának, nos, az egyrészt megszívta, mert soha nem tudja meg már, hogy David Lynch igenis rendezett filmsorozatot, igaz nem kettőt, csak egyet, és az sem volt olyan dzsungeles-lezuhanós-többiekes, mint a Lost, vagyis hát lehetett olyan is éppen, én ugyebár nem tudom, hogy milyen a Twin Peaks, mert mindent még én sem tudhatok - sok mindent meg még annyira sem tudhatok -; másrészt meg rosszul járt, hiszen meglátta a blog történetének szám szerint pontosan a tizenharmadik kikerült hejessírássí híbályátt, amely nyilvánvalóan nem megengedhető számarány egy ilyen nagy népszerűségű és ilyen magas színvonalú webnaplóban. És most visszamegy a bekezdés elejére, végigolvassa, majd észreveszi, hogy az egészet elintéztem egyetlen mondatban.

De most kanyarodjunk vissza Wirth-hez, aki ugyebár olyat mondott, hogy [lefordíthatatlan szójáték]. Egészen pontosan így hangzik a történet: "Egyszer Niklaus Wirth-et, a Pascal megalkotóját megkérdezték, hogy hívják, amire azt válaszolta, hogy hívhatják név szerint "Virt"-nek, és érték szerint "Worth"-nek. (Lefordíthatatlan szójáték, a worth értéket is jelent.) Adódik, hogy Niklaus Wirth hátulgombolós, az igazi programozó csak egyféle paraméterátadási módot használ, mégpedig a cím szerintit..." Remélem érthető volt. Nem? Nem!? Remek! Nagyszerű! Csodás! Átírni! *puff*