R for rain

Nfol @ 2006. február 17.

Kalkulus 2 előadás. Úgy kezdődik, hogy a jelen lévő ötössel vizsgázó nyomorultak közül az egyiket kihívja a táblához és megcsináltatja vele a kérdéses múltkori problémát. Most mondhatnám, hogy fene megette, minek foglalkoztam én is ezzel éjfélig előző este, de nem mondom, mert annyi értelme volt, hogy okosan tudtam bólogatni a lépések láttán. Mint aki érti, sőt, tudja is. Szegény kihívottnak is az volt a legnagyobb gondja, hogy egy-egy lépés felírása után merre keresse a tanárt. Aztán persze meg lett magyarázva az egész Riemann-integrálhatóság, láttunk szép egy számot, amely kettő és láttuk, hogy ez megint nem lesz egyszerű. Az előadás egy pontján pedig kis híján elhaláloztam, és ez nem az a pont volt, amikor nem tudtam csöndben kinyitni a kólásüveget, hanem az, amikor Daróczy tanár úr olyannyira belelendült az egyik összefüggés magyarázatába, hogy jobb kezének mutatóujját az ég felé nyújtva mutogatott. Ez ugyanis a fehér kesztyűtől eltekintve teljesen egyező mozdulatsor volt a saját, illetve a bátyja orrában magnóval szereplő frakkos úriember kézmozdulataival, amely ugyebár visszatérő eleme a Repülő cirkusznak. Azt meg biztosan nem tudtátok, hogy a görög betűk mellett a matematikában a gót ábécé betűit is alkalmazták - nem a vizigótok betűit, azok ugyanis voltak annyira pénzorientáltak, hogy holmi hun vezér tévéműsorában is elvállalták egy leigázott nép szerepét, aztán nézzük meg, hol vannak ők ma -, és hogy a kszí az a görög betű, amelyről soha nem fog kiderülni, hogyan is írják.

Óra után megint az AtomKI felé vettem az irányt. A portás előre bólint, igen, itt van, csak nem itt, hanem a másik épületben. Elhúzom a belemet oda - közben szakad az eső -, a portás szotyolázik, telefonál és közben velem is beszél. Mondja, hogy nem veszi fel a telefont a tanár, menjek fel az emeletre és keressem meg. Bazeg, először vagyok ebben az épületben, mankóként a kabátomról lecsöpögő esőcseppeket kívántam felhasználni, hátha eltévedek és akkor a víz után megyek. A tartózkodás vélhető helyéül megjelölt folyosón egy árva lélek sem tartózkodott, végül egy félreeső kis konyhában két humanoidszerű lény is mozgott, egyikük megmutatta, hol találom majd meg Egrit, merthogy most éppen nincs még ott, de biztos ott lesz hamarosan. Nevezett helyiségbe beterelve azt mondta, üljek le nyugodtan, satöbbi, én meg leültem. Ami tény, hogy túlságosan megbíznak az emberekben az itteniek, ugyanis abból az egy szobából három laptopot, két mobiltelefont és egy PDA-t tudtam volna elhozni, ezek mind az asztalokra téve hevertek szanaszét. No mindegy, megérkezett Egri, beírta a jegyet, meg megkérdezett, hogy miért csak most jövök, gondoltam marha vicces, mintha nem két hete keresgélném naponta őkelmét, különben meg csak mosolyogtam, mint egy tegnap született gyerek.

Lássuk csak... Az eső továbbra is esik. Minden jegyet beírattam az indexbe. Talán ideje volna beiratkozni. Villamosmegálló, felszállás, elindulás, hirtelen és nagy fékezés, erre a mellettem kapaszkodó mama több G-s gyorsulással zuhan nekem. A karom reccsen egyet, a mama összeszedi magát, feltápászkodik, összekapkodja a szétgurult cókmókját, aztán rám néz és megkérdezi, hogy nem ütött-e meg engem... Ennyiv erővel akár meg is verhetett volna, gondolom magamban, de azért erőt veszek magamon, és egy magabiztos félmondattal biztosítom afelől, hogy semmi bajom nem esett, ezután odaadom neki azt a két darab akciós árú varrótűt is, amelyeket a bordáim közül húzok ki.

TO. Ez a két betű sok dolgot jelenthet, például Toilet outside, Team Omega, Takarodj Oda. Ja, meg a Tanulmányi osztálynak is ez a rövid neve. Beiratkozás. Adategyeztetés, iratkozási lap nyomtatása. A nyomtatónál négyen várunk a lapunkra, három lány és én. Kijön a papír, illetékes elvtárs elveszi, felolvassa a nevet - az enyémet -, és néz ránk, hogy kié lehet. Mondom, TO. A másik irodánál - ahová az egész cuccal át kell fáradni - kilométeres sor, már ott állok egy ideje, amikor valaki megkérdez, hogy honnan szereztem olyan papírt, ami a kezemben van. Mondom neki, hogy amott azt kell mondani, hogy beiratkozni szeretnél, ott majd azt mondják neked, hogy állj be a sorba, majd sorra kerülsz, megkapod a papírt, aztán beállsz ebbe a sorba, majd sorra kerülsz. Egyszer.

Dél körül hazaértem, és mosogatás közben érdeklődéssel figyeltem, amint a háztömb és a garázssor közötti területen kialakul egy folyó.