Superstylin’

Nfol @ 2006. február 13.

Nos, kedveskéim, mivel a vadonatúj, gyönyörűszép és makulátlan, ámde örökké nem ragyogó Orange alpha dizájn nem nyerte el a nézőközönség osztatlan elismerését (jelzem, a háttérszín #fdfcf6, ami NEM fehér :), még szombat este módosításokat eszközöltem, hiszen kénytelen vagyok becsült olvasóim efféle véleményére adni. Átmenetileg akkor annyi módosult, hogy felkerült a menü tetejére egy fantasztikusan praktikus és semmi másra nem jó stíluscserélő rész, amellyel remekül vissza lehet váltani a régi, januári kinézetre. Illetve, gondolom, hogy lehetett váltani, nekem ugyanis többnyire nem történt semmi olyan, ami stílusváltásra emlékeztetne, igaz később rájöttem, hogy ha enterrel is megerősítem a szándékomat, akkor megtörténik a váltás. Modem, 2006.

Ez volt szombaton. Namost, nem azért tököltem annyit az Orange alphával, hogy csak úgy kidobjam, nameg titkolt célom, hogy S@tira ráerőltetem mindenképpen, szóval ezen célok elérése érdekében - itt most dramaturgiailag nagyon kellemes húzás lenne, ha elkezdenék valami teljesen másról beszélni, de nem teszem - feltelepítettem az IIS-t és a php csomagot, majd miután eképpen beüzemeltem az itthoni kis próbaszervert, nekiláttam a fejlesztésnek. Szegény Orange alpha legnagyobb problémája, hogy világos alapú, így hát fogtam magamat és válogatott grafikai eszközeimet, majd szépen barkácsoltam belőle egy eltérő színárnyalatú verziót, amely a keresztségben az Alpha modified nevet kapta. Így már három stílus közül lehet választani, kedves userek [big big applause], aki így sem leli boldogságát, annak baja van az élettel, de velem mindenképpen. Jelezném: az IE-t továbbra sem favorizálni, használatát végszükség esetének fennforgásától eltekintve nem javaslom.

Most kellene szólnom néhány gondolatot a mai iskolai eseményekről, mégsem ez következik, pedig volna mit mesélni a Bácsó tanár úr által tanított vietnámi és kubai cserediákokról, a politikafüggetlen jobb- és balsodrású rendszerekről, a Turing-gépekről és azok maximális időbonyolultságáról, nameg rengeteg szép vektor meghatározásáról, de mint mondottam volt, nem ez következik. Hogy miért nem, az majd kiderül egyszer egy filmből, amit én rendezek, én írok, én leszek a producere, a főszereplője és az operatőre egyszerre. Jó, komoly kameramozgások nem lesznek, de ha én tudnék kameramozgás is lenni, akkor kameramozgás is lenne.

Az ISzK-ban elolvastam sztupy blogját - az egy alkalommal feltett friss anyag mennyiségében asszem ő nyert, ugye S@ti? :) -, elolvastam WarPriest blogját, benéztem az iWiW-re, ahol nekem csak 32 ismerősöm van, de legalább az 25-nel egyenlő, majd ezek után villámcsapásként ért a felismerés, miszerint kirakták az első sorozatot a prog 1 beadandó feladatokból. Öt feladat, három legalább beküldendő. A megfogalmazásuk elképesztő, hárman háromféleképpen értjük, azt viszont nem értjük, hogy az első feladatsorban miért vannak olyan dolgok, mint a "...a program soronként beolvassa egy család jövedelmét és a családtagok számát...", amiből nem derül ki, hogy a soronkénti adatokat fájlból olvassa, vagy honnan, vagy meddig, és talán ez az egyetlen problémánk mindegyik feladattal, hiszen a beolvasás utáni teendőket 10-15 sorban meg lehet oldani, és akkor már tényleg minden állapotot figyelembe veszünk.

De ezt majd holnap kitárgyaljuk. Mára viszont még annyi információ maradt, hogy sok is lenne egyszerre, úgyhogy csak a legfontosabbat mondom [load kíváncsiság modul]. Végre sikerült rávennem magamat arra, hogy valóban elérhetővé tegyem az összes eddigi bejegyzést, ami azt jelenti, hogy 2004. októberétől kezdve ismét minden olvasható, élvezhető, kritizálható, vissza nem kérdezhető, fel nem róható, satöbbi. Mivel a régebbi hónapoknál is bevezettem a stíluscserét, szépen átírtam az összes blogot (X)HTML-ről PHP-ba, ez pedig azzal jár, hogy a kezdőoldalam címe többé nem http://nfol-home.uw.hu/index.html, hanem http://nfol-home.uw.hu/index.php, aki tehát valahová a html-es hivatkozást mentette el, és két hét múlva is a szombati bejegyzést fogja látni, az megszívja :).

Rob Dougan pedig vagy maga Isten, vagy igen közel áll hozzá. Az instrumentális számok talán önmagukban is eléggé kellemesek, viszont amelyiknek van éneklős változata is, azoknál szinte hiányzik már a szöveg. Ennek fényében talán nem nagy csoda, hogy most megint ő zenél, immár napok óta.