Nfol · 2006. február 1.

Blogalizáció

Nos... Miután észrevettem, hogy a #348-ban Recoil helyett Lacuna Coilt írtam, előre aggódtam amiatt, hogy egyes ilyesmire érzékeny és a történelmi hitelességre figyelő olvasók elküldik hozzám a Júdeai Nemzeti Front elit öngyilkos alakulatát, akik természetesen jól megmutatják nekem, milyen is az igazi bibliai csapás. Kijavítottam, mostmár tárgyas ige, és felírtam százszor még napkelte előtt.

Besenyő Pista bácsi egyszer eképpen gondolkozott: "Na mi van? Semmi? Na de, ha semmi van, akkor sincsen semmi. De ha semmi nincsen, akkor valami van. Ha valami van, az nem lehet semmi; tehát az már valami. Az meg már nem semmi!" És Besenyő Pista bácsi kétségkívül nem volt bolond.

Pythonék viszont kétségkívül bolondok, viszont képesek ezt leplezni különféle idióta filmek készítésével. Mert hát itt van ez a Brian élete: minden második mondatában van valami apró kacsintás a néző felé, amit a Repülő cirkusz végignézése után mindenki eleve érdeklődve fürkész, és tetszik neki, amikor megkapja. Kőárus, szerencsétlen sorsú exleprás, a Júdea Népe Front, a raccsoló Pilátus, a selypítő Fikusz, az alkudozó kofa, a némasági fogadalmat tett remete, nameg persze Brian szent töke, nem is tudom, melyik a hatalmasabb találat, de talán felesleges is ezt találgatni, hiszen egyben a legjobb az egész.

A másik aktuális kedvencem az Animátrix, amelyet helyesen úgy kellett volna írnom, hogy aktuális kedvenceim, hiszen több epizódból áll, de efelett most nagyvonalúan átsiklottam, mert így elegánsabb. Még amikor nem tudtam, hogy pontosan mi ez az Animátrix, úgy sejtettem, hogy ezek ilyen rövidke animációk, amik persze stílusukat tekintve teljesen high-tech cuccok lehetnek, ide render, oda render, lens flare és motion blur ezerrel; ehhez képest kellemeset csalódtam, mert high-technek elég high-tech, viszont sokkal inkább anime-jellegűek, ennélfogva pedig hihetetlenül hangulatosak lettek, és nekem, mint a Mátrix háttértörténetében kevéssé jártas kétfülűnek nagyon sok dolog csak ezekből a filmecskékből derült ki, úgyhogy jár a kredit S@tinak.

Szóljak pár szót a zenékről is? Szólok. Természetesen Rob Dougan műveivel kezdem, amik az elmondottakkal egyezően valóban hátborzongatóak azzal az énekhanggal megtoldva, és a Clubbed to Death akkor is műremek, ha valaki ezt másként gondolja. Dirty Vegas: eléggé bejövős, nehezen kimenős, kellemeses. Seether: van benne fantázia. Within Temptation: a nyugati Nightwish, kicsit szokni kell. Belga: a Bokorpuszta hozza a szokásos Belga-féle ökörségeket, a Ló Rider szövegileg nagyon ott van, a Gyújtasz, főnököm és a Bandzsa pedig úgy jó, ahogy van, az Egy Két Há-t viszont elteszem a következő vizsgaidőszak húzósabb időszakára; a Zsolti, a béka meg tök poén.

Januárban összesen 1052 alkalommal döntöttetek úgy, hogy megnézitek ezt a jelentéktelen oldalt, annak ellenére, hogy még kényszerszünet is volt. Hétfő este pedig egy hagyomány is megtört, hiszen a pontos és remélem, hogy megbízható források alapján azt kellett látnom, hogy az oldal fennállása és a monitorozás óta első ízben haladta meg a Firefox valahány az Internet Explorert. Bontom a pezsgőt. Kértek?

WarPriest pedig áttörte a Bölcskei tanár úr által az elsőévesek elé állított meglehetősen masszív (’masszív’ is the short form of ’ma is szívunk’) kordont és orvul átment a vizsgán Infó alapból, azaz neki most jó. Leon államvizsgát tett, tapsvihar & kurjongató tömeg ON. A háttérben felhangzik egy Nickelback szám. Tapsvihar & kurjongató tömeg OFF. A világ legsz*rabb melói sorozat pedig újabb taggal bővült: oldja meg, hogy egy Richard Claydermann műveit tartalmazó magnókazetta tartalma átkerüljön CD-re a lehető legkevesebb szötmörgéssel, zúgással és egyéb mechanikus zajokkal, eközben viselje el a magnókazetta borítójáról önre mosolygó Richard Claydermann ábrázatát.

Nem megyek oda hozzád, nem fogok veled kezet,
Innen batikolom szét a jelentéktelen fejed...

Itt lehet puttyogtatni!