Nfol · 2006. január 21.

Pörgés

Köszöntöm az egybegyűlteket! Temetni jöttünk, de nincs kit, talán a bejegyzés végére találunk valami elföldelnivalót. Addig is kérem, tartsák fenn az emelkedett hangulatot. Köszönöm.

Valahol [...] igencsak komoly, szakmai szempontokat figyelembe vevő, nagy rendszerességgel egymás anyukájának pocskondiázásába torkolló viták folynak arról, hogy milyen felszereltségű számítógépet kell majd a Windows Vista alá tennünk, ha diavetítésen kívül másra is akarjuk használni. Van ilyen kis wishlist-je a Microsoftnak is, nevezzük ezt hivatalosnak: 2 gigabájt memória, 64 bites processzor, PCI Express foglalatú videokártya, legalább 128 MB memóriával, NCQ-t támogató SATA-merevlemez és HDCP-jogvédelmet támogató monitor a HD-tartalmak megjelenítéséhez. Nameg a usert támogató pénzintézet.

Jajj... Abba most ne menjünk bele, hogy érdemes-e egy évvel a megjelenés előtt emiatt egymás száját tépni, és amíg a másik válaszol, a kést fenni elszántan, viszont ez a konfiguráció nyilvánvalóan rettentő nagy kib*szás. Mert nehogymár egy operációs rendszer miatt kelljen egy jelenleg tökéletesen működő, ám szerényebb teljesítményű PC-t szinte az utolsó csavarig lecserélni, főleg úgy, hogy pontosan zéró olyan érvet tudnak most előhúzni, ami miatt nekem megérné váltani XP-ről Vistára a következő x évben. Jogvédett HD-tartalom? Honnan lesz nekem olyanom ADSL nélkül? ADSL-lel meg nyilván nem a jogvédetteket szedném össze. Továbbmegyek: honnan lesz nekem ADSL-em? És főleg: mikor? Szebb és gördülékenyebb kezelőfelület? Biztosan azon is menne a bbLean vagy a Xoblite. A halmokba rendezhető dokumentumok és a virtuális mappák meg valahogy nem bírnak meggyőzni; ha keresek valamit, azt megtalálom most is, és remélem jövőre sem leszek ennél hülyébb, tehát akkor is meg fogom találni. Mindegy, az embernek megvan ez az ősi ösztöne, hogy hordába verődjön, és mint hordatag, más hordatagokkal bajuszt akasszon, csak mert.

Jót röhögtem ezen, és jöt röhögtem a Népszabadság egyik cikkén is. Ebben némi éllel a szerző betekintést nyújt egy fontos pozíciót betöltő közméltóság irodájába, ahol baromira aggódnak, mert mások előbb kapcsoltak, és a bababetét mellé azonnal levásárolható babautalványt adnak a szülőknek; kell hát egy ötlet, amivel választást lehet nyerni. Az ötletet a takarítónő szállítja, szerinte a párok gyermekvállalását kellene elősegíteni, mondjuk az együttlétekért fizetve. Így hát megindul a brainstorming, hogy hogyan nevezzék el az akciót. Hosszas tanakodás után eldöntik, hogy a juttatást nem himi-huminak, fajpénznek, szexsteksznek, fekbérnek, ösztön díjnak, háláspénznek, intim betétnek, dugipénznek vagy kamatos kamatynak fogják nevezni, hanem az ezeknél jóval egyszerűbben megjegyezhető "Állampolgárok gyermekképzési tevékenységének önkormányzati támogatása a nemzet gyarapodása céljából" nevet fogják adni neki. Ezzel pedig már lehet választást nyerni.

Ma is írtam egy új stíluslapot. Igen, én ennyire ellensége vagyok saját magamnak. Tegnapra valahogy összeraktam az említett, korrektnek nevezhető CSS-t, amit az este folyamán keresztülnyomtam a World Wide Web Consortium hitelesítőjén. A validator megfelelőnek találta a forrást, úgyhogy oldalra kitettem szépen az ezt igazoló plecsnit. Ma meg csináltam egy újat. Ez is működik. Megmutatom, de félve, mert a CSS Zen Gardenen látható egyik dizájnt másolja szolgaian, és emiatt soha az életben nem fog így kikerülni tőlem. Tessék:

nhsunset.jpg

Most meg nézem az m1-en a Fonográf díjkiosztó műsorát. Születtek érdekes eredmények, de hát a közízlés ritkán egyezik az enyémmel, ugye... Hozzáteszem, ritkán nézek olyan műsort, amelyben Márió, a harmonikás kap elismerést, de reméltem, hogy valami értelmes is lesz a végén. Jelölték például 2005 legjobb elektro/dance albuma kategóriában a Chemical Brothers Push the Button albumát és a Röyksopp The Understandingjét is. Egyik sem nyert semmit. A külföldi rock album kategóriát olyanok alkották, mint a SoaD (Mezmerize), a Rammstein, a Green Day, ezek közül a SoaD nyert. Magyar modern rock kategóriában a Quimby győzedelmeskedett, ez szerintem sokkal szebb lett volna, ha nem a rágózó és röhögcsélő álleszbikus t.A.T.u.-duó jelentette volna be. Volt még Ákos-dal is, meg egy igen érdekes próbálkozás. A Crystal együttes elég durva rockszerkóban jött elő, és előadtak egy egyveleget. Kezdődött az Evanescence Wake me up-jával, átment a The Rasmus - In the Shadows-ba, aztán egy saját szerzeményben fejeződött be. Kár, hogy a két feldolgozott számnál annyira meg akarták mutatni, hogy úúú, ezt ilyen keményen is lehet nyomni. Ezt ugyanis a stúdiótechnika valamelyest akadályozta, a Wake me up elején például egy másodpercen át fantasztikus hangélményt nyújtott az énekesnő süvítő orkánra hajazó hangja. Kasza Tibiről meg majdnem leszakadt a póló, annyira tépte azt a két sort, ami neki jutott.

A hangtechnika egyébként is érdekes a magyar zenei produkciók esetében, ezúttal is körülbelül mindegyik színpadon megszólalóra rá kellett szólni, hogy hajoljon már közelebb a mikrofonhoz, mer’ hátul nem hallik. Az év hazai felfedezettjei között meg ötből négyen Megasztárosok. Kötelező s*ggnyalás? Gyanús. Ráadásul Caramel már akkora sztár, hogy a díjáért sem jön fel mégegyszer a színpadra? ő tudja. (Stars are) Welcome to Hungary, vagy mi... És a végén a narancssárga karkötő is figyelemreméltó volt. Ha véletlen, akkor szimplán csak ciki. Ha nem véletlen, akkor dakota. Vajon tudnak a dakoták zenélni? És amikor azt hinnéd, hogy vége, ez már a mélypont, akkor újra jön a t.A.T.u., és olyan pléjbekket nyomnak a színpadon, hogy engem mentőcsónakkal menekítenek ki a képernyő elől: koreográfiájuk kimerül abban, hogy a közönségnek háttal sétálgatnak, egymást ölelgetik, kicsikét leöltöznek, satöbbi. Komoly. Komoly? Megvan a halott.

Szerintem meg akkor is a Hypnotize a kerekebb. Banana, banana, banana, banana, terracotta, banana, terracotta, terracotta pie!!!

Itt lehet puttyogtatni!