Nfol · 2006. január 9.

Az igazság napja, part 1

Eljött hát a nagy nap reggele, amelyen nekem már sem étvágyam, sem semmi egyéb érzékelésem nincsen. Gépiesen összepakolok, precízen elrendezem a vizsgára hurcolandó dolgaimat a mappámba és elindulok. Ez a hétfői nap úgy gondolta, hogy elég szívás vár még rám, úgyhogy a 24-es busz időben jött, hely is jutott, nem mintha nem lett volna teljesen mindegy nekem akkor, hogy ülök vagy élek.

Minden egyes méterrel, amelyet az egyetem felé vezető úton megtettünk, egyre nőtt bennem a feszültség, és a buszmegállóban leszállva kis híján végzetes mértéket öltött. Szerencsére odakint k*rva hideg volt — bár a jólfésült meteorológuru azt mondta este, hogy nincs hideg, hanem friss a levegő —, így mire a K/2 elé érkeztem, kellőképpen lehiggadtam, egészen tíz perc erejéig. A folyosón WarPriesttel találkoztam elsősorban, másodsorban pedig egy másik sorstársunkkal, akinek nem tudom a nevét. Beültünk a terembe, jó protekciósok módjára az első padsorba, a kirakatba. Hadd lássák a gonoszok, hogy van bennünk tartás!

A vizsgáról. Nos, a vizsgáról nem szeretnék hosszasan regélni, csupán megemlítem, hogy hoztam a formámat, és néhány zseniális megoldás mellett elhelyeztem a lapokon egy-két egetverő baromságot is, amelyek tulajdonképpen VIP-belépőt jelentenek számomra bármelyik retardáltakkal foglalkozó intézménybe Európa-szerte. Csak egy remek példa: az én lapomon a valós számok axiómarendszerére vonatkozó válaszban szerepel az összeadás, illetve a szorzás művelet kommutativitása és asszociativitása, viszont a szorzás a jegyzet szerint disztributív is, nálam viszont nem disztributív, hanem diszkriminatív van odaírva, ami... gáz. Aztán ott van Rolle tétele, amely a jegyzetemben egy oldalon szerepel a Lagrange-féle középérték-tétellel. Mindkettőnek ugyanazok a feltételei, viszont a Lagrange-tétel háromszor olyan bonyolult, mint a Rolle, én mégis azt firkantottam oda. Nos, ez is gáz.

Ezek után talán nem csoda, ha a vizsga iránt telefonon érdeklődő édesanyámnak csak annyit mondtam, hogy "felemás" lett a dolog. Ő ebből értett, majd elhaló hangon megkért, hogy lehetőleg maradjak eszemnél. Igen, neki még nem tűnt fel... Szerintem nem sokan távoztak úgy a teremből, hogy azt gondolták magukban: "Ez de k*rva jó lett!". Leírhatnám azt is, hogy WarPriesttel miket gondoltunk, de egyrészt az ő gondolatai az ő tulajdonát képezik és majd ha akarja, megírja ő maga; másrészt meg mindenki rizsázzon a saját hülyeségéről, ha már van neki olyanja. Nos, nekem van, szép darab.

Hazaérvén úgy döntöttem, hogy rövidke ebédem után — mivel gyomortájékon még mindig áldatlan állapotok uralkodtak — ledőlök egy rövidke délutáni sziesztára. Tenni úgysem tudok már semmit az ügy érdekében, majd holnap megtudom, hogy mi a helyzet, megmondják, mikor menjek "elbeszélgetésre", aztán kész. Ebből az következett, hogy este hatig szunyáltam, amivel egyetlen probléma adódott, nevezetesen a szunyálás közben képzeletemet uraló monstre filmvetítés tartalma, amely viszonylag naturalista módon ábrázolta lehetséges jövőmet. A zártkörű vetítésen lejátszódtak érdekes jelenetek, például olyan, hogy megy az Nfol a nagy debreceni éjszakában — így kívülről látja magát, tök jó —, a kihalt utcán szembejön vele egy ballonkabátos fazon, és amint az Nfol közelébe ér, az arcára kiülő félőrült mosoly megjelenésével egyidőben széttárja ballonkabátját, megmutatva ezzen Nfolnak mindazt, amivel az anyatermészet megáldotta. De az Nfol nem ijed meg, hanem közli a szatírral, hogy nem tud neki olyat mutatni, ami neki nincsen, úgyhogy akár békén is hagyhatná őt, ám ekkor a szatír előhúz a zsebéből — figyelem, a kamera ráközelít — egy indexet, benne a Kalkulus vizsgajeggyel, amely nem elégtelen. Ekkor az Nfol bedühödik és egy szívből jövő — artérikus — "Hát akkor végképp rohadj meg!" kiáltással világgá szalad a nagy debreceni éjszakából.

Azért ehhez már kell egy elmeállapot, nem? És én ebben vagyok uszkve öt napja. Még bírom, de hogy meddig... Nem sok érv szól a folytatás mellett, hiszen a jelek arra utalnak: ez nem neked való, te nem ezt akarod, te nem ilyen vagy. Eats you if you let it. Talán hagynom kellene tényleg... De ekkor eszembe jutnak ilyenek, hogy "S@ti idézet" és "WarPriest idézet", és akkor változik valami. Music do, music do... Holnap minden kiderül.

Itt lehet puttyogtatni!