Reakció

Nfol @ 2006. január 3.

Ha megnézitek S@ti blogját, akkor azt fogjátok tapasztalni, hogy meglepően őszintén nyilatkozik önmagáról és a világról, beleértve a világba engem is, akit barátjának nevez és akit újfent piedesztálra emel. A rólam írottak meglehetősen jólestek nekem, és remélem, hogy viszonozni is tudom kellőképpen. De most nem erről szeretnék írni, vagyis nem magamról — elvégre magamról írok már 326-ik alkalommal —, hanem S@tiról.

Amit feltétlenül ki kell emeljek a legutóbbi blogjából, az az a mondat, amelyben leírja, hogy a fórummeeteken mindenki számára kiderülhetett, hogy ő a valóságban is ugyanaz, akit S@ti néven megismertünk a fórumon. Amikor ezt olvastam, egyből eszembe jutott egy jelenet a nyár eleji, jelen pillanatban utolsó előtti fórumtalálkozóról, és talán S@ti nem fog rám megharagudni, amiért ezt nyilvánosságra hozom róla, mert remekül mutatja, hogy igazat beszél.

A helyszín a szokásos, a Westend nagy és kerek asztala a kajáldák mellett. Már túl vagyunk a közösen vett pizza anyagi vonzatainak megtárgyalásán — a legviccesebb az volt, amikor S@ti, Dicska és jómagam beinvesztáltunk egy óriáspizzába, és a végén vagy tíz percig számoltuk, hogy kinek mennyi jár vissza, pedig a háromból csak ketten voltunk progmatosok —, és talán még falatoztunk is, amikor az animékról az akkor közel nullkilométeres Star Wars III. részre terelődött a szó. S@ti korábban a filmkritikák topikban nemegyszer kapott gutaütést, amikor valaki beírta, hogy Anakin csak úgy átállt a sötét oldalra, derék kollégám pedig hiába magyarázta el, hogy a háttérben Anakin folyamatosan változott, satöbbi. Namost, esszük a pizzát, megy a trécs a SW3-ról, valaki megemlíti, hogy jó film, csak kár, hogy Anakin olyan könnyen átáll, mint egy zseb-jedi. Ebben a pillanatban S@tira nézek: szeme egy másodpercre fennakad, aztán visszanyeri eszméletét és fejét csóválva tovább eszik. Hát ennél jobb bizonyíték nekem nem kell... :)

867. Green Day - Jesus of Suburbia (9:08)