Ünnepi blogpótló (norvég)

Nfol @ 2005. december 26.

Bár ma még Karácsony utolsó napja van - jó, második, de az már az utolsó -, gondolom mostanra mindenki leltárba vette az ajándékokat, megszámolta az összes családtagot és rokont, netán meg is látogatta őket, valamint degeszre tömte magát mindenféle alternatív, véletlenül sem exkluzív karácsonyi ételfogással - mivel azokból jó eséllyel már huszonnegyedikén bekóstolt egy adaggal, és utána rá sem bírt nézni a mákos-diós bejglire és a sült halra. Gondolkoztam, hogy mit lehetne írni ebbe a mai bejegyzésbe, de akármi jutott is eszembe, mind kritikán aluli lett volna. Ez is az, de már nincsen pofám meg kedvem ezt is kitörölni.

Legyen elég annyi, hogy két fejezetnyi Kalkulus tanulás között filmet rendezek és budit építek a stábnak, vagyis játszom a The Movies-zal. Kellemes cucc... Vezetői és topmanageri képességeimre viszont jellemző, hogy az embereim elkezdenek szépen lassan elszivárogni tőlem. Például az egyik rendezőm, akit a semmiből tettem meg az öt lehetséges műfajból négynek az avatott mesterévé, egyre rosszabb kedvűvé vált, és hiába küldtem el fazonigazításra, hiába adtam mellé profi színészeket, hiába gyártott velük kasszasiker-gyanús mozifilmeket, hiába raktam tele a lakókocsija környékét szobrokkal és hiába adtam neki 20.000 dolláros gázsit - mindenki más plafonig happy volt a $9.500-zal, fogta magát és kilépett a stúdiómtól, hogy a következő díjátadó gálán egy másik vállalat alkalmazottjaként elvigye a legjobb filmnek járó díjat és a legnagyobb sztárnak járó elismerést is.

Amint az interneten nézelődöm, ráakadtam egy Losttal foglalkozó magyar oldalra, illetve kettőre. Egyik, másik. Namost, amellett, hogy egy rakás információ és háttéranyag található meg ezeken, felfedeztem egy igen részletes, néhol bizony erőltetettnek ható leírást a számokról. Ha csak azokat emelem ki közülük, amelyek szerintem tudatos tervezés eredményei, akkor is azt kell mondjam: őrültek írták / írják ezt a sorozatot. Például: a lezuhant gép az Oceanic 815-ös járata, Jin és Sun koreaiak, Dél-Korea nemzeti ünnepe augusztus 15-én van (8.15.). És ez még a hihető tények között van, a különböző rendszámok karaktereinek az összeadása már eléggé izzadtságszagú nekem... Ja, és január másodikától az AXN műsorra tűzi a Lost második szezonját, minden hétköznap este fél tizenegytől leadnak egy részt. Persze hogy nincs AXN-ünk.

Most semmi más nem jut eszembe. Hmm, tudjátok mit? Kaptok egy kis Fábry-t, olyan még úgysem volt:

"Na, mostmár nem lehet azt mondani, hogy nincs választási kampány, van választási kampány. Mindenki rendkívül egyszerű üzeneteket, tehát egymással versengve a két nagy párt hülyül lefele, mert már a bővített mondatot senki nem tudja fölfogni. Tehát most a pillanatnyilag ellenzékben lévő párt ugyebár azt mondja, hogy: Az eddigi hibákat ne kövessük el. Hú ez már teammunka, itt már külföldi szakértőt sejtek, de agyilag. Ami jó azt tartsuk meg. Tényleg. Fogtad ezt, szóval hú. Nem hát itt már amerikai kampánytanácsadók, hogy hívják, izé, spin doctorok. Jó volt a izé is, a hogy hívják, jobbkéz, jobbkormány? Balegyenes! Hú de hülye vagyok! Így van. És a izé démon szélvész. Sziasztok. Mostmár annyira jó a hangulat. Szóval helló mindenkinek. Na nem érdekes. Úgy gondoltuk, hogy mi is kísérletezünk minden párt számára felhasználható, rendkívül egyszerű szlogenekkel. Nehogy túlterheljük a választókat: Amit nem szüntetünk meg, az megmarad. Mi teljesen új hibákat fogunk elkövetni. Akik bátrak, nem félnek. Aki nincs velünk, az mással van. Te szavazol, én képviselő. Ő lop, mi a parlamentbe. Én csak ehhez értek. Biztonság, igazságosság, buli. Szeretünk Téged. Stipistop. Aki bújt, aki nem, jövök.

A munkanélkülieket álláskeresőknek hívják. Hát olyan régóta szopogatjuk ezeket a cuclikat. Ugye mikor az áremeléseket évtizedeken keresztül úgy hívták, hogy árrendezés. Vagy papám idejében, a háborúban, mikor menekültünk hanyatt-homlok, az volt a rugalmas elszakadás. Ugye, mentünk Nyugat felé. Hát rettenetes volt. Most a munkanélkülieket álláskeresőknek hívják. Hát kérem szépen hajléktalan helyett lehetne, hajléktalan, hát ez nem hangzik jól, hajlékkereső, költözködő, potenciális fészekrakó. Van aztán aki a szegénységi küszöb alatt él: luxusadó-mentes. Az államadósság, ugye, hát az sem hangzik jól: nem kalkulált tartalék, illetve nemzeti makrohitel program. A szociális segély: újrakezdési támogatás. Korrupció: lobbytevékenység. Munkanélküli: autodidakta humánerőforrás menedzser. Költségvetési hiány: pénzügyi többlet-negatívum. Érdemes utána gondolni, megéri, ugye?

Jaj, kérem szépen, egy kis popizgalom. Kozsó, Zed K., látták a honlapját? Kozsó, alias Zed K. amerikai karriert indít. A formáció, amely két, szemöldök nélküli nőből és Kozsóból áll, úgy hívják, hogy Run by Love. Az együttes, mint mondám, Kozsóból és két rajzolt szemöldökű szőke nőből áll, Jenny-ből és Susie-ból. A honlap szerint az egyikük szépségversenyt nyert, míg a másik tud fuvolázni. De a Flashdance is rendkívüli módon hatott rá. Ugyanakkor lehetne exportálni régi klasszikusokat. Aradszky Lászlót például Leslie A. néven: Not only the twenty agers rule the world, például, de indíthatnánk Harangozó Terit is Terry Bell néven, ugye: Everybody has a dream, you have became mine, ugye, hát azt a Mindenkinek van egy álma, az enyém te lettél, hát azt próbáltam, igen. Lagzi Lajcsi Wedding Louie néven indulhatna: I have a stripped underwear, I put my pencil rather there. Van nekem egy csíkos gatyám, benne hordom a ceruzám. Balázs Pali lehetne Blaise Paul, ugye a Kék a szeme, arca csupa derű, az lehetne, hogy She has blue eyes, and a happy face. Ugye, hát van még ilyen prozódiai problémák. A Szandit azt Mc Sandal néven indíthatnánk. A jódli egy jó dili, kiborul a nagy bili: The yodle is a fun, the stink pot is overrun. Példának okáért. Az Apostol együttest a The holy twelve néven tudnánk indítani, ugye Eladó, kiadó most a szívem: My heart is for sale or let. Győzike: Little victory. Hogyan mondjam el, hogy vágyom rád, hogy szeretem a bőröd illatát: How to say in english I need you, I like your skin smell nice, yo. Ugye? Vagy ha arra gondolok, hogy nyilvánvalóan az Egyesült Államokban, ahol már senki nem dohányzik és senki nem iszik, Charlie-t is adott esetben át kéne alakítanunk. Úgyhogy elképzelem szerencsétlent, ahogy cigaretta helyett müzliszelettel a szájában, joggingban, futópadon énekli legnagyobb slágerét: A narancsdzsúz dupla gyümölcshússal. Zámbó Árpy bevallja, hogy ő tulajdonképpen Jimmy Hendrix testvére. Szörényi Levente rockoperát ír Teller Edéről, Ede, a pusztító címmel. Tóth Vera visszahízik, Bródy János megtanul gitározni, és a Princess megpróbálja, hogyan kell bendzsóval is playbackelni.

A Princess az megvan? Amikor technoalapra hegedülik rá a Brahms: Magyar táncokat. A múltkor rátévedtem egy kereskedelmi adóra, tuc, tuc, tuc, tuc, tehát ezt lehetett három percig hallani, aztán hirtelen, mintha a Rajkó zenekar gyakorolt volna a haknibuszban egy nagyon göröngyös úton, megszólalt a Magyar rapszódia a Princess együttessel. És hogyha eltalálnak egy-egy hangot, akkor előrelépnek és dobbantanak, mint a második ukrán front csasztuska különítménye. Nyáron Edwin Marton egy műrepülő pilótával adott közös hangversenyt úgy, hogy Edwin Marton a földön hegedült és a pilóta pedig repkedett a dallamra, ami nem hallatszott a hajtómű zaja miatt. Legközelebb a víz alatt fog játszani, gondolom, amint Merlini kiszabadul egy fekete zongorából. Egyébként Edwin Marton amúgy is hihetetlen, mindig áll mellette két szekrény, aki vigyáz a Stradivari-ra, amikor a főnök a Négy évszakot nyomja popritmusban. Szerintem, ha egy koncerten játszana és odalépne hozzá a koncertmester, hogy kezet fogjon vele, akkor lefejelné. Vigyázz kicsi, hát nehogy már elvidd a hegedűmet, érted!"

3251. Ákos - Az utolsó hangos dal (3:50) [Új törvény]