Téli (tor)túra

Nfol @ 2005. december 20.

Éjjel megint esett a hó. És még délelőtt is esett. Nekem meg ilyen időben kellett influenzásan elkóricálnom a város túlsó felébe, hogy megjavíttassam a hátizsákomon a cipzárt. Tegnap már jártam ugyan ott, de akkor zárva volt. Most a sűrűn hulló pelyhek között közel negyedóráig vártunk egy hármas trolira, amelyen persze nem volt tömegnyomor, mert miért is lett volna... Cipzárjavító nyitva, bemegyek, előadom a gondomat, aztán elvisz a szívroham, amikor közlik, hogy a cipzár cseréje 2600 forint lesz, és ha sietnek, még jövő szerdára készen is lehetnek vele. Drága cipzár, biztosan platinakocsival szerelt, soha többé el nem romló típus. Vagy nem.

Azután trolival haza. Valamiért úgy érzem, minél beljebb megy az ember Debrecen belvárosában, annál furcsább emberekkel találkozik. A trolin például egy nő állt az ajtó mellett, és aki felszálláskor véletlenül hozzáért, azal elkezdett perlekedni. Az első két megállónál ez még szórakoztató volt, de utána már kevésbé. Mígnem felszállt egy fickó egy fenyőfával. A fenyőfa nem egy eszes élőlény, főleg kivágott állapotában nem, így hát hozzáért a nőhöz, aki természetesen elkezdett veszekedni előbb a fával, majd tévedését javítva a fa mögött elhelyezkedő büszke fatulajdonossal.

- Mégis mit képzel maga?
- Elnézést.
- Ezt nem lehet ennyivel elintézni. Felszáll, tapogat és még a fát is ideteszi!
- Pardon?
- Maga piszok fráter!
- ...
- Mi az, megkukult? Nem mond semmit? Mondjon már valamit! Maga szatír!
- Én nagyon türelmes vagyok.
- Hát én meg nem! Kérjen bocsánatot!
- Ez az a tulajdonságom, amely képessé tesz mások felesleges károgását hosszú távon komolyabb ellenlépés nélkül elviselni.
- Hogyan? Sérteget?
- Ön viszont igen nagy iramban közeledik ahhoz a ponthoz, ami miatt be kell vennem a gyógyszeremet.
- Tessék?
- Csak azt javaslom, hogy tegye magát takarékra, amíg hazaér. Esetleg le is szállhat.

Eközben a trolin mindenki csöndesen röhögött. A nő végül elhallgatott, még akkor sem szólt semmit, amikor a fenyőfás fickó leszállt mellette.

Bodrogi Gyula - Zárthelyi dolgozat (Kabarécsütörtök)