Nfol · 2005. december 19.

K+F

Hihetetlen, ami a vendégkönyvvel történik. Reggel megyek fel netre, nézem az oldalt, hogy jól ment-e a frissítés, erre a vendégkönyvben megint ott van egy oda nem illő bejegyzés, valami online szerencsejátékos oldal reklámja. Mijaf.sz ez? Spam? Már így is terjed? A kellemetlenségekért én kérek elnézést.

Amiért végülis az Atomkiba mentem ma, az nem más volt, mint az utolsó Méréstechnika 1 feladat elkészítése. A probléma a következő: adott egy jelgenerátor, amely a nyomtatóportra jól meghatározott frekvenciájú jelet küld; írjunk programot, amely kiírja a jel frekvnciáját. Egyszerű, nem? Hát nem az. Vigyázat, most átmegyek techblogba.

Az elképzelésem szerint a leendő program a következőképpen működik. Adott ideig - egy másodpercig - olvassa be a portra küldött értékeket egy ezredmásodperces időközönként, és minden értéket elhelyez egy 1000 elemű tömbben. Amikor letelik az egy másodperc, a tömbünk is feltöltődik, azaz birtokunkba kerül rengeteg információ. A port értéke 0 vagy 255 lehet, ezeket váltja a frekvencia, vagyis a tömb elemei között is csak 0 és 255 lehet. Ahhoz, hogy megatározzuk a frekvenciát, tudnunk kell, hogy egy másodperc alatt hányszor vált állapotot a jel, konkrétan: hányszor változik 0-ról 255-re és fordítva. Ehhez célszerű a tömbön végighaladva megvizsgálni a szomszédos elemeket, ahol két szomszédos elem nem egyezik meg, ott váltás történt, így eggyel növelünk egy számlálót. A tömb végére érve megkapjuk az összes állapotváltás darabszámát, amelyből következtethetünk a frekvenciára (ha egy másodperc alatt 150 váltást tapasztalunk, akkor a frekvencia 150 Hz körül lehet).

Ez leírva és végiggondolva jónak tűnt, még meg is bírtuk valósítani, aztán amikor elkértük a jelgenerátort, hogy kipróbáljuk a programot, akkor leszakadt a pofánk hirtelen. Egyrészt a 0 és 255 helyett az érték konstans módon 56-nak adódott, amíg rá nem jöttünk, hogy két vezetéket meg kell cserélnünk a generátoron. Aztán már 56 és 120 között váltakozott, ami végülis jó, mert 120-56=64=26. Innen már csak azt kellett kitalálnunk, hogy ha egyszer 300 Hz-es jelre mi 302 Hz-et mérünk, akkor 150 Hz-es jelre miért mérünk mi 1075 Hz-et, 600 Hz-re pedig miért mérünk 274 Hz-et. Persze erre is rájöttünk, de a korrekt megoldáshoz nagyon-nagyon csúnya assembly kódot kellett volna készíteni a megszakításvezérlés átvételére, amihez sem kedvem, sem tudásom nem volt. Végül kibugfixeltük annyira, hogy 0-500 Hz-en viszonylag alacsony hibával mértünk, afölött már exponenciálisan megnőtt az eltérés a valódi és a számított érték között, mert ott elkezdett kevés lenni az ezredmásodperces mintavételezés.

Azért megérte, kaptunk rá egy-egy ötöst, így félév végén is jelesek leszünk Mérésechnika 1-ből. A nagy öröm közben megpróbáltam megzavarni WarPriestet Hardver vizsgára való felkészülése közben, de ő keresztül húzta gonosz tervemet, ugyanis a jegyzettől igen messze helyezkedett el, hatótávolságon kívül. Azért jól megbeszéltük, miként lehetne rábírni precíz vezérünket a vizsgától független jeles bevésésére, így szóba kerültek megélezett RISC-processzorok és Indiana Jones-féle indás hadmozdulatok. Aztán hamar le kellett lépnem, ugyanis Mózessel találkoztam Eltűntek céljából. Hosszú hallgatások közben kitaláltuk, hogy mi ketten mintegy kétszáz méterre lakunk egymástól légvonalban...

Most pedig itthon vagyok, egyedül. Dvd-t írok ezerrel - na jó, néggyel -, közben a Kabarécsütörtök két héttel ezelőtti adását hallgatom. Silly, isn’t it? Gyakorlatilag a főcím óta remekül szórakozom rajta, hiszen egyszer a Magyar Szálka- és Gerendaművek brigádja mondja el kívánságát a riporter mikrofonjára fókuszálva, másszor egy lepukkant SZOT-üdülő gondnoka ismerteti az üdülők lehetőségeit, úgymint:

Üdülőnkben változatos sportolási lehetőségek találhatóak: van két teniszpályánk, így a két játékosnak nem kell ugyanazon a pályán lennie.

A kozákok házkutatást tartanak Ányecskánál, végül elhurcolnak egy zsák hagymát, mert vörös.

- Halló, miben segíthetek?
- Jó napot, én Kis Jánosné nyugdíjas vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e a 48 KHz-es WMA fájlt 192-es bitrátával MP3 formátumba tömöríteni, vagy inkább konvertáljam WAV-ba SoundForge-dzsal és úgy írjam át MPEG-3-ba?
- Hát, nem egyszerű kérdés, de, mamika, ne haragudjon, hogy ért ön ennyire ehhez?
- Hát, az anyám segít.


:D

Itt lehet puttyogtatni!