Nfol · 2005. december 16.

4, 8, 15, 16, 23, 42

Éjjel leesett a hó. A második. És betemette teljesen a blogot, mert az volt legfelül. Én meg mehettem Kalkulus gyakorlatra. Érdekes módon ma, mivel nem siettem órára, időben jött a 24-es busz. A matek épületbe érve szembesültem azzal, hogy pénteken reggel már minden jobbérzésű egyetemista otthon van, hazafelé tart, vagy éppen csak nem jön ki a kollégiumból egy óra kedvéért. Nameg ez az utolsó hét, ugye... Nyolcig vártam tök egyedül a teremben, gyanakodtam arra, hogy valamiről nem tudok - és ez így is van -, de ekkor beértek még hárman. Egy darabig elüldögéltünk a teremben, majd fél órával később eljöttünk. Ennyit politikusra, mi több, uralkodóra sem szokás várni, nemhogy gyakorlatvezetőre. A megálló az út túloldalán található, én pedig ezen az oldalon jártam, amikor a 24-es elhúzott. A sors azonban a múltkoriak miatt, mintegy kárpótlásként, rögtön küldött egy 3/E trolit, amivel hazajöttem jól.

Itthon aztán megfordult a fejemben, hogy visszafekszek aludni, de tegnap is sikerült kifetrengeni magamat, meg mintha a fejem sem lenne annyira nehéz. És valóban, már elég egy kézzel tartanom. Már majdnem kitört belőlem az ujjongás, amikor csengettek. Namost, az ajtó előtt nem állt senki, a lépcsőház ajtaját meg én elvből nem nyitom ki senkinek, aki becsönget hozzánk, hiszen ha hozzám jönne, akkor vagy bejönne amúgy is, vagy szólna előtte, ha meg nem hozzám jön, akkor ne nyomja a kib.szott gombot két percen keresztül. Eddig egyetlen egy esetben nyitottam ki a kaput, akkor az az illető úgy érdemelte ki a bejutást, hogy öt percig nyomta a csengőt. Aztán persze rögtön az ajtónál is csengetett, én hülye meg kinyitottam:

- Jó napot, X.Y. a nevem, a Hungaroteltől vagyok és...
- Sajnálom, tárgytalan.
- Azért jöttem, mert a cégünk ajánlatával most csökkentheti a telefonszámláját.
- Szerintem rajtam nem tud segíteni.
- Dehogynem! Mindenkinek tudunk csökkenteni. Ön például havonta mennyit fi...
- Nincsen vezetékes telefonom.
- Hát akkor valóban nem tudok...
- Az előbb azt mondta, hogy tud.
- Elnézést kérek a zavarásért. Viszontlátásra!
- ’szlát.

Most ilyen nem történt, viszont a kapucsengő totál meghülyült. Ha valaki fentről kinyitja az ajtót valakinek, akkor a zümmögő hang nem hallgat el. Hosszú ideig nem. Egy fél Lost-epizódot megnéztem, mire abbahagyta. Aztán valaki megint fentről nyitotta ki...

Itthon (mármint itthon itthon) meg olyan sültkirály időjárás volt, hogy csak na... Odafentről hullott valami, ami esőnek túl szilárd, hónak meg túl folyékony, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy mindent átáztasson, amit ér. Okos ember ilyenkor előveszi az esernyőjét, a bölcs viszont nem veszi elő, mert ő már tudja, hogy a szél fura dolgokra képes egy esernyővel. Így inkább csöndben, vacogva hagyja magát szarrá áztatni, míg hazaér. De a megpróbáltatások itt még nem értek véget.

Hazaérek, látom a kocsi kint áll a szakadó izében. Szokatlan. Megtudom, hogy apukám ma vitte el a kötelező éves felülvizsgálatra a szervizbe, ahol is csekély összegért kicserélték a motortér szigetelését. Merthogy egy főköcsög valami teljesen szétrágta mindenütt. Nem értem én a rágcsálókat: a szépen kirakott mérget kiborítják, és inkább lerágják a motortérben az összes hőszigetelő anyagot. Hát finomabb az, vazze? Ez az egyed azonban odáig merészkedett, hogy nemcsak a mérget borította ki, hanem még a műanyagtányért is szétverte alatta. Meg ugye a szigetelést... Halott vagy, gecó! Halott!

A másik dolog, hogy a márkaszervíz tett egy igen kedvező ajánlatot: a Fabia lecserélése egy újabb, magasabb felszereltségű Fabiára. Mivel én csak hétvégén vagyok itthon, könnyű engem elárasztani az ilyesmikkel, olyankor szép bambán tudok nézni, biztos azért... Az ajánlat valóban vonzó, a szüleim már mindent kikalkuláltak, még meg is valósítható a dolog, nekem viszont akkor sincsen ínyemre az egész. Sajnos én nem látom értelmét annak, hogy egy három éves, harmincezer kilométert futott autót lecseréljünk egy új, gyakorlatilag ugyanolyan jellemzőkkel bíró járműre, ami igaz, hogy 50 helyett száz lóerős, de drágább is annyival, és az sem fog valami sokat menni. Mert a jelenleginek is fizetik még a törlesztését - ki tud ma kézpénzért autót venni... ja igen, tudom kik... -, úgy meg az újét fizetnék tovább. Persze, a jelenlegiért x év múlva nem fognak sokat adni, az új meg akkor is három évvel fiatalabb típus, de hát szerintem kicsit abszurd egy autó megvételekor azon matekozni, hogy mi lesz, ha majd eladjuk... Az a baj, hogy hiába gondolom én így, egyrészt nem én döntök, másrészt meg nem is az én dolgom, hogy mi lesz ennek a vége. Beleszólni minek, ha már egyszer el van döntve; nem vehetem fel más helyett a dinamitos hátizsákot, nem vagyok én Jack... És aki jót akar magának, az nem játssza meg lottón a címben szereplő számokat, mert még valakinek baja esik.

Szóval a mai napra is jutott valami agyalnivaló. Azért klassz dolog ez az élet is, valahogyan mindig sikerül úgy összehoznia a dolgokat körülöttem, hogy legszívesebben pólóban rohannék ki a hóviharba és vad üvöltés közben egy isteneset csapnék valami szilárd tárgyra. De az nem én volnék, és ezt nagyon jól tudom. És az élet is tudja.

686. Eminem - Sing for the Moment (5:40)

Itt lehet puttyogtatni!