Nfol · 2005. december 10.

Még élek!

Jelentem, nem vágott agyon (min?) a trolibusz, nem siklott ki a vonat sem. A táskámon viszont szétment a cipzár: legalább volt mivel foglalkoznom a hazaúton.

Ma pedig voltam Nyíregyházán. Hatalmas élmény volt... Nem tudom, hogy az embereknek mi baja van, lehet, hogy agyukra ment / agyukra megy éppen most is a karácsonyi pénzköltési láz, mindenesetre mindenhol sokan vannak, mindenhol rohannak, mindenhol sok cucc van náluk, mindenhol tahók. Mert hát kéremszépen, azon már nem lepődök meg egy ideje, ha a BMW-s csákó beelőzi a piros lámpánál várakozó sort, sőt azon sem, hogy kedvenc bevásárlóközpontunkban a standfelelősök elbarikádozták a bejáratot gazdaságos, valamint zselés szaloncukorral, de a többi...

Először is: sehol nincsen parkolóhely. Mármint olyan, ahová normálisan be lehetne állni annak, aki nincsen annyira magas kulturális szinten, hogy megálljon két másik kocsi mögött, keresztben. Végül találok egyet, ahová alig két perc alatt terelem be a Fabiát, mert az egyik oldalon errefelé áll egy kombi, a másikon meg a másik felé egy kisbusz. Lámpáknál az autósok bent ragadnak a kereszteződésben, két lámpa között nem lehet sávot váltani, mert fizikai képtelenség. Marad a kerülő útvonal. A Tescóban százezren vannak, mindenki ünnepi hangulatban tapossa össze embertársait, meg azokat, akiket nem szívesen nevez embertársainak. A pénztár előtt kilométer hosszú sorok mindenfelől, ehhez képest húsz perc alatt kiérünk. A mellettünk lévő pénztárnál egy fazonnak becsipogott a riasztó. Visszament, kijött, megint csipogott. Biztonsági ember sehol, a pénztáros nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, a fickó meg benyögi, hogy nincsen nála semmi, majd a családot hátrahagyva sietősen távozik. Minden gyanú felett áll szerintem... És azt hiszem, a Tesco csődbe fog menni hamarosan. Már nincsen pénzük vásárlónként egy műanyagszatyornál többre sem.

Lehetne hosszabb a mai bejegyzés, de nem hosszabb, hanem meglepő módon pontosan olyan hosszú, mint amilyen hosszú. Gyanítom, hogy Lilutól ez a mondat sokkal autentikusabban hangzott volna, de neki megvan a saját tehetsége is, ugyebár... Tegnap este WarPriesttel versikéket fabrikáltunk, és én megállapítottam, hogy ő ennek az igazi mestere, viszont a hamarosan megjelenő kiadvány borítóját szeretném én magam tervezni.

És most más. Mivel rendesen felkeltettem egyesek érdeklődését az SG-n azzal, hogy mindenféle értelmetlen dolgokat írok az asztalképeim mellé - na jó, valójában nem így volt, csak zsongatom őket a bbLean-nel, jó csalira meg jönnek a halak télen is. Ennek ürügyén hirtelen találtam magamnak pár szabad percet, amelyben összeraktam Magyarország vélhetőleg egyetlen, bbLeannel foglalkozó leírásának első két részét. Mondjuk nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, mert meglehetősen szájbarágósan írtam le mindent, körülbelül úgy, hogy aki percekig csodálkozik a Jegyzettömb nagyszerűségén, az is megértse és felfogja, na most ezzel szemben ott van az a véleményem, hogy aki ilyen szinten tart, az elsősorban ne az asztalát barmolja széjjel, hanem tanulja meg használni úgy, ahogy van. Azért valakinek talán tetszik így is, a folytatás pedig bármikor elkészülhet, bár jövő hét második feléig az esélye meglehetősen kicsi annak, hogy érdemben foglalkozzak vele. Linket azért kaptok, íme, nem mintha a Cikkek között nem lenne ott, mert ott van.

És megnéztem a fantasztikusan sikerült Kalkulus ZH-mat is. Hát, ahhoz képest... 42 és még valamennyi százalék...

1248. KoRn - Alive (4:30) [Take a Look in the Mirror]

Itt lehet puttyogtatni!