Death clock

Nfol @ 2005. december 9.

Valaki odafentről túlságosan is gondoskodni akar rólam. Tegnap már majdnem sikerült elfelejtenem az e heti csúfságokat, erre ma kezdődik megint. Ezért az a cím, ami. Komolyan, bekérem a Death clockot aztán legyen vége inkább... Akinek meg baja van az angol címekkel - amik újabban elburjánzanak, de nyesek is néha -, azt szívesen látom tetszőleges méretű bántóeszközzel felszerelkezve. És enyém a toronydaru.

Reggel nyolctól ugyebár Kalkulus ZH-t írok, ennek megfelelően negyed nyolckor kibattyogok a buszmegállóba, hogy a 7:20-as busszal lazán beérjek fél nyolcra, majd a maradék időben mégegyszer átnézzem, ami lyukakat okoz tudásom kifeszített hálóján. Hát nagy francokat... Az idő telik, a busza váró tömeg kezdi ellepni a buszmegálló teljes környékét, busz meg sehol, aztán már fél is elmúlt. Majd jön a hét negyvenes, szűkösen de felszállunk majd arra. Hát nagy francokat... Csak jönnek és jönnek az emberek, a buszok meg nem. 7:50-kor megérkezik a 24-es járat, eddig is tömve volt, hát mostantól kapaszkodni sem kell, eldőlni ugyanis csak a busz oldalával együtt lehetne. Remek poén ez a Hajdú volán részéről, köszönöm, marha jót és hosszút nevettem, hiszen volt rá időm. Remélem egyszer valaki feljelenti őket az ilyen f_szságok miatt, mondjuk valaki olyan, aki nem csak egy kutyát nem érdeklő ZH-ról késik el, hanem sok-sok pénztől. Ez ugyanis nem az első eset... És nem is az utolsó.

A sofőr persze hajt, mint az állat, a leesés határán veszi a kanyarokat, pedig már annyira mindegy... Nyolc óra öt perckor érek fel a teremhez. A többiek már dolgoznak, a gyakvezető számított rám, úgyhogy a feladatlap és az üres lapok már oda vannak készítve a padra. Nézzük a feladatokat. Két kategóriára osztom őket: van píszofkék meg - ilyen tudással - hagyjálbékén. Amiket meg tudok elsőre oldani, azok mind könnyűek voltak, amit viszont nem, azoknál ötletem sem adódott. We only want to know what the heck is going on here. És még ott van a függvényelemzés, szépnek látszik. Dolgozok rajta lázasan, eljutok a végső, tizenegyedik lépésig, ami nem más, mint a függvény rajzának elkészítése. Itt minden borul, hirtelen egyik érték sem passzol a másikhoz. Így történt, hogy áthúztam másfél oldalt.

Vége. Beadom. Mindenki elmegy, egyedül ülök az üres teremben, pakolok a táskámba hosszú percekig, aztán ránézek a feladatlapra és leesik... a megoldás. Ekkor megpördülök, vállon veregetem magamat és tiszta szívből gratulálok magamnak, amiért hagytam magamat átverni: hittem a számoknak, hittem az összefüggéseknek, hittem minden tanult módszernek, ahelyett, hogy józanul, tárgyilagosan ránéztem volna a feladatra. Mert a megoldás abból, és csakis abból adódott volna, semmi más varázslatból. Méltó befejezése ennek a hétnek - gondoltam szomorúan, de ki nem mondtam. Egyrészt nem volt kinek elmondani, másrészt még nincsen vége a hétnek, ugye.

Úgyhogy kérem a tiszteletjegyet a huszonegyedikei pót-ZH-ra, amire ugyebár nekem van a legkevesebb esélyem, ugye. Nyilván átpréselődtem valahogy egy alternatív univerzumba, ahol nincsenek ugyan lezárva a kijáratok, de a balszerencse elől nem lehet elbújni, úgyis megtalál. Ezen a héten mindig, mindenből az jött ki, hogy a legkevesebb valószínűségű, rossz események következtek be az életemben, szóval hazafelé menet lehetséges, hogy kisiklik alattam a vonat, halálos áramütést szenvedek a trolibuszon, vagy átalakulok kanapévá, esetleg megfordul mellettem a Hódos stadion. Kellene venni viszont egy lottószelvényt... Mindenesetre a kabátomra teszek egy kitűzőt, hogy "szar hetem volt, nem állsz mellém, ha jót akarsz magadnak", és ettől nyilván mindenki megrémül a környéken, lesz ülőhelyem a vonaton, estébé estébé. Mibe esté’ bé?

A fentiek egyébként egészen biztosan a bennem lakozó látens balf_szságból adódnak és egyáltalán semmi közük babonához, gondviseléshez, párhuzamos univerzumhoz meg főleg semmi közük. De attól még bánt, sőt, így még jobban bánt. Ezeket szívesen elmondanám valakinek egyszer, csak senkinek nem merem, mert utána messzire elkerülne még ő is, a végén pedig az a kevés igazi barátom is elfordulna tőlem, akik nem csak akkor a barátaim, amikor valamilyen jegyzet kellene nekik, tőlem.

De evezzünk más vizekre... (Rabszolgák! Húzzátok!) Talán meglepő, talán nem, de mindenképpen érdeklődésre számot tartó momentum, hogy valamiben teljesen egyedülálló ez a kis oldal. A Debreceni Egyetem Informatikai Karán ugyanis van egy remek tárgy, amelyet Hardver 2 néven emlegetünk mi, kockák, és amelyet Gál "Mindigprecíz" Zoltán (ez nem sértő jelző akar lenni, de úgyse hiszitek el...) ad elő. Ez egy valóban fantasztikus előadás-sorozat, mérhetetlen mennyiségű száraz ténnyel és körülbelül nulla (0, NULL, NIL) érdekességgel, ha nem vagy mikroelektronikai műszerész, márpedig itt ki volna az... Szóval a hihetetlenül hatalmas, szerencsés lakóhely esetén már évek óta szélessávon barangolható interneten létezik egy dolog, ami után mindenki kutat így vizsgaidőszak előestje táján, ám hiába: Hardver 2 jegyzet. Nincs, ismétlem, nincs rá értelmes találat, egyet kivéve :]. Hogy egyszerű legyen az élet, itt sem volt elérhető a jegyzet, ugyanis valamely idegzárlatos pillanatomban, amikor a jegyzetes lapot szerkesztettem, bizony a Hardver 2 jegyzetet is belinkeltem, a tárhelyre viszont elfelejtettem feltölteni (~8 MB, asszem érthető, hogy miért...). Ez persze nem derült ki egészen keddig, amikor is MSN-en egy JasonX nevű illető - érted, szar hét eleje és felugrik egy Jasonos MSN-ablak... - érdeklődött nálam a jegyzet után. Miután rájöttem, hogy fél éve verem át a világot - ebben ugyan vannak nálam ügyesebbek is, Zsubi tudja is, hogy kire gondolok ezzel -, megígértem, hogy intézkedem. így is lett, másnap feltöltöttem a szerverre a jegyzetet, este pedig világgá kürtöltem a hírt. Összeszámoltam, eddig öten jönnek nekem örök hálával - lesz kinél aludnom, ha az asszony nem enged be az ajtón kocsmázás után :Đ - , ketten egymillióval és három személy egy-egy szívességgel.

És hogy ne csak nekem legyen jó, hanem nektek is (...), bolondítottam picit az oldalstruktúrát - Zsubi, nyugalom! -, talán így gyorsabban töltődik be az egész. Igaz, nekem több melóm lesz így a hónapok elején, de mindent az olvasóért, csak itt, csak most... (Fejezetek a néphülyítésből, első rész, harmadik alfejezet, 94. oldal közepe) A tudnivaló részlet csupán annyi, hogy külön fájlba kerültek az egyes hónapok bejegyzései, magyarán megvalósítottam azt, amit még szeptember végén megígértem. Ez most jó megoldásnak tűnik, de nem tökéletes, nem ultimate, nem zsír, nem malac. Ahhoz ugyanis már PHP kellene meg adatbázis, az adatbázis szóról viszont most nincsenek jó emlékeim, szóval jegelődik egy ideig a téma. És mintha a betűtípus is másabb lenne, mint eddig, gondolom úgyis szóltok, ha szemfolyatósabb, mint a korábbi. Egyéb kérdés? Nincs? Akkor az utolsó majd oltsa le a villanyt.

2708. System of a Down - Darts (2:44) [System of a Down]