Utóhatás

Nfol @ 2005. december 3.

gta-01.jpg Ez az avatar nyilván nem ugyanazt jelenti kicsiny, még a fórumokból kialakult rajongói körömnek, mint valaki másnak, vagy éppen nekem. Hogy nekem mit jelent, az egy remek kérdés - szerintem S@ti majd beleteszi ezt a ZH-feladatsorba, mint pluszpontot érő feladatot -, az engem jó ideje ismerő és talán kedvelő fórumos jónépeknek megint nem tudom, mit jelent, bár talán eléggé régen rejtőzködöm e mögött ahhoz, hogy utaljon rám. A harmadik csoportnak pedig nyilván nem jelent többet egy zseniális játék kissé szűkszavú, ám oroszlánszívű főhősének a képénél. Szerencsére az utóbbiak köre napról napra szűkül, tegnap például egy igen kedves, Bea nevezetű olvasómnak regéltem el a kép mögött rejlő rejtélyeket. Ő világított rá arra a tényre is, hogy én valahogy az egyetmeről, mint oktatási intézményről is igen érdekes dolgokat írogatok, ami esetleg befolyásolhatja a jövőben oda igyekvők véleményét a kiszemelt helyről. Ez nekem eddig nem jutott így, konkrétan eszembe - úgy gondoltam, hogy aki eléggé elvetemült ahhoz, hogy programozó matematikus szakra jelentkezik, az valószínűleg számít a nehézségekre; noha a magasztos debreceni oktatás gyakran felülmúlja a legvérmesebb várakozásokat is -, de talán kérhetnék valami ellenszolgáltatást cserébe az egyetemtől azért, hogy csupa jót írjak róluk. Legfeljebb a TO-n megöldnek legközelebb, de hát valamiben meg kell pusztulni. Ha másban nem, akkor WarPriest legutóbbi versében, amelyben én, mint egyetlen nevesített konst... szereplő, függvényderiválásra vagyok felszólítva. És még azt mondja a sok szakbarbár, hogy a humán tárgyak messze állnak a matematikától. Szerintem meg minél inkább belemélyedsz a matematikába, annál jobban kezdenek érdekelni olyan dolgok, amiknek a nevében a matematika, analízis, kalkulus, logika, approximálhatóság, lineáris kombináció, Taylor-polinom és Cauchy-Hadamard tétel szavak nagyon kevésszer, de legikább sohasem fordulnak elő. Nos, ez a blog nem ilyen, de nyilván ettől olyan vonzó.

Tegnap ugye vonattal jöttem haza. Ebben idáig nincsen semmi meglepő. Az utastérben nem volt hely, maradt a peron, ahol kicsit nagy a zaj. A menetzaj még elviselhető lenne, hiszen az legalább monoton és kiszámítható, védekezésül feljebb tekerem a hangerőt, hogy halljam Jon bácsi szavait legalább - a zenét már majdnem odaképzelem. De nem tudok gondolataimba mélyedni, a peron másik ajtajánál ugyanis egy kisebbségi házaspár három Barkasra való csomaggal letelepedett, és unalomüzés céljából beszélgetni kezdtek. Mivel a menetzajban halkan beszélgetni nem lehet, ők eleve fentről indítottak, biztos, ami biztos alapon. Namost, nem tudom, volt-e már veletek úgy, hogy valaki beszélt a közeletekben, és a hangja kivételesen sértette a fületeket - pösze matektanár rulz, finufkétikf pluf kofinufikf -, vagyis a puszta hallgatása is fájdalmat okoz hosszú távon. Az az asszony ilyen volt. Minden egyes szava olybá tűnt nekem, mintha azok kiejtésekor az agyamat egyszerre szúrná keresztül irdatlan késekkel egy tetszőleges vágóhíd összes böllére, majd dolguk végeztével kicsit meg is taposnának, ha már egyszer ott vannak. Hosszú tud lenni az a nyamvadt ötven kilométeres út...

A másik vonaton - átszállás sux - szintén a peron jutott, odaláncoltam magamat ahhoz az ajtóhoz, amelyen át majd kies honfalumban leszállni óhajtok. Gyűltek az emberek elég hamar, és felszállt egy fazon, akit már párszor láttam ugyanekkor, azzal a különbséggel, hogy akkor meg tudott állni a lábán és a nadrágján sem volt elöl egy kisalföldnyi folt. Gyakorlatilag hazafelé mindenki versenyzett, aki a peronon állt, mégpedig az volt a tét, hogy melyikünk bírja emberünk hirtelen megingásait és számunkra különösképpen szórakoztató beszólásait tovább elviselni. A legdurvább az volt, amikor bement a mellékhelyiségnek nevezett odúba, bezárta az ajtót, majd kis idő elteltével odabentről egy csapódás és egy ordítás hallatszott ki, biztosan valami rácsapódott valamire - és nyilván nem a stadion, Zoli...

Itthon is voltak érdekes dolgok. Internetezés és MSN-ezés közben például feltűnt, hogy a tálcán az MSN ikonja úgy néz ki, mint amikor valamit közölni akar. Megnéztem hát, mit ír: semmi jót. Az MSN szerint nem voltam bejelentkezve. Erre rögtön három ellentanúm is akadt volna, de programokat nem lehet rágalmazás és hitelrontás miatt beperelni. Később persze rájöttem, hogy az egész tálca halott, annyira, hogy az ablakok mind bezáródtak, amint letettem őket a tálcára. Azóta megjavítottam (sok ész kellett hozzá...). Az SQL beadandóval annyit haladtam, hogy már a százakárhány soros állomány nyolcadik sorában hibát jelez, ami azért kellemes, mert a nyolcadik sor egyértelműen üres.

3188. KoRn - Coming Undone (3:19) [See You on the Other Side]