Háromszáz!

Nfol @ 2005. december 2.

Nem is olyan régen volt, hogy megírtam a Negyedezer reggeli című bejegyzést, ami a kétszázötvenedik volt. Mintha pár hét telt volna el csak azóta, most meg elértem a háromszázadikhoz.

Érdekes dolog ez az egész blogkultusz, és nem csak annak, aki olvassa - mert olvassátok, ugye? -, hanem annak is, aki írja. Már párszor leírtam ugyan - ismételni, ismételni, hamarosan zh! -, de most megint leírom, hogy annak idején ez a webes napló úgy indult, hogy "csinálni kellene valamit az oldalra, hogy úgy tűnjön, van rajta valami tartalom", ennek megfelelően eleinte hosszabb-rövidebb kihagyások voltak. Akkor még úgy godoltam, hogy egy darabig elleszek vele, de előbb-utóbb biztosan megunom, vagy ha más nem, akkor külső hatások miatt abbahagyom. Külső hatáson persze egyes, számomra értékes véleményt kinyilvánítani képes személyeket kell érteni, akiktől néha megkérdezem, hogy mi a véleményük, satöbbi. Újabban mondjuk ők sem szólnak be semmi miatt, gondolom azért, mert nem szúrom annyira a szemüket sem vizuálisan, sem gondolatilag, mint korábban. Mindenesetre ők annak idején a próbálkozást sikeresnek és folytatásra érdemesnek találták, ebből pedig mára ez lett: háromszáz bejegyzés. Az elmúlt bő egy évem. Az életem. Szinte mindenem.

Más tényezők is közrejátszottak abban, hogy idáig jutottam. Hiszen amikor internethez jutok, öt-hat ismerősöm naplóját biztosan felkeresem, ez pedig akaratlanul is oda vezet, hogy bővül az ember látóköre, megismer olyan dolgokat, amikről korábban nem is gondolta, hogy léteznek, nem ritkán pedig könnyesre röhögi magát mások írásain. Nem mondom, hogy ez így sokkal jobb, mintha élőben, egy bazinagy asztalnál ülve, a sokáig készülő malomkeréknyi pizza mellett tennénk ugyanezt, de jóval rugalmasabb, mint mondjuk egy fórum bármilyen személyes jellegű topikja. Ide csak az jön, akit érdekel, amit itt talál. A véletlenül idetévedőket meg terelőtáblákkal sem lehetne eltéríteni a véletlen idetévedéstől, legfeljebb ha megmutatjuk nekik a Dögcsillag B kedves rendfenntartó erőit fényképen, majd hozzátesszük, hogy mi bizony közeli barátságban állunk velük, ennek folyományaként aki olvasás közben felhúzza a szemöldökét, azt azonnal viszik a Telepszichopatikus Turbómixerbe, ami köztudottan egy igen pörgős hely.

Kalkulus gyakorlaton remekül vizsgáltuk a függvényeket, meg megtudtuk, hogyan lehet egy függvényből Taylor-sort fejteni. Tök érdekes volt, és még fel is bírtam fogni. Jövő pénteken ZH. Megkérdeztem a gyakvezetőt - akinek gyakorlaton a barátnője is jelen volt, ennek megfelelően igencsak sokat mosolyogtak egymásra -, hogy mikor lesz pót ZH, mire ő visszakérdezett, hogy miért pont én érdeklődök a pót ZH felől, amikor nekem van a legkevesebb esélyem arra, hogy írnom kelljen belőle mégegyszer. Látszik, hogy nem ismer engem elég jól. Az igazi dráma viszont már nem az egyetemen belül zajlott, hanem a buszon. Lehet, hogy a 24 sokkal jobb sorozatnak, mint buszvonalszámnak, mert ott mindig furcsa dolgok történnek velem. Most például a lépcsőn állva "utaztam", amikor is azt éreztem, hogy vizes lett a lépcső. Oké, odakint esik, felhordják ide a cipőkkel. De megint. Lenéztem, és...Kedvezményes Vásár legyen velem! A busznak nem volt alja! Ott, ahol a gyári tervek szerint a legalső lépcsőfok - esetemben a padló - összeér az alváz többi részével egy precíz illesztés mentén, most egy akkora lyuk tátongott, amelyen Bíborföld összes szörnyetege átpréselhető (jó, kicsit deformálódnak, de ez eddig is célunk volt nekünk, velük...:).

Biztos láttátok a tévében, hogy a nagy kacsaúsztató - nem, ez nem az a kacsaúsztató, amelyben egy bolygó lakosságának felesleges csürhének ítélt egyharmadát (fodrászok, telefonkagyló-tisztítók, ...) a franc tudja, hová szállító űrhajó kapitánya lubickol immár három éve - túloldalán elkezdődött a karácsonyi üzletostrom, amelynek keretében a derék adófizető állampolgárok igazi hazafiak módjára tapossák egymást halálra egy-egy igazán menő ajándékért. A legmeglepőbb számomra az volt, amit egy angol nő nyilatkozott. Ő csak vásárolni repült át az Államokba, de eddig még nem vett semmit egy távirányítható karácsonyfán kívül...Itt leesett a lánc. Távirányítható karácsonyfa... Hogy miért nem nekem jutnak ilyenek eszembe? Vagy hasonlók? Gennyesre keresném magamat mindenféle bóvlival, komolyan mondom... Mert hát, gondoljuk végig, milyen lehet egy távirányítható karácsonyfa? Én ezekre gondoltam:

(1) Kapunk egy fenyőmagot és egy távirányítót elem nélkül. A magot elültetjük, locsolgatjuk, a fenyőnk elkezd nőni, pár év alatt megnő, kivágjuk, feldíszítjük, örülünk, leszedjük a díszeket, a fát kidobjuk a távirányítóval együtt, mert elemet elfelejtettünk venni bele. Szomszédaink kiröhögnek, mert a fa háromszor annyiba került, mint az övék.

(2) A fenyőfát egy, a csomagban talált talapzatra kell szerelni, amelyet a távirányítóval mozgatni tudunk. Így új értelmet nyer a megjött a fa kifejezés, egyúttal sokkal egyszerűbb a lakás bármely pontján tökéletes karácsonyi hangulatot teremteni, hiszen csak odavezéreljük, ahol éppen kell. Szomszédaink irigykedve csodálják kincsünket.

(3) A fenyőfa előre fel van díszítve, ám alapállapotban ez nem látszik. Gombnyomásra a díszek előtűnnek, ezzel megspórolják a fadíszítés vesződséges óráit. Szomszédaink megjegyzik, hogy már harmadik éve ugyanúgy néz ki a fánk, ezért őket a következő évben nem hívjuk át ilyentájt.

(4) A fenyőfa valójában álcázott nukleáris csapásmérő szerkezet, amire mi magunk is akkor döbbenünk rá, amikor a szomszédunk házát eltrafáljuk véletlenül a csúcsdísszel, amely romba dönti a nappalijukat és a konyhát. Szomszédaink elköltöznek.

(5) Miután a szomszédok házát felújították, ők visszaköltöznek, mi pedig egy egyszerű, hagyományos fát állítunk a lakásban. Ezt meglátva ők heves fetrengésben törnek ki, majd lekezelően kijelentik, hogy valami ütősebbre számítottak idén a tavalyi mutatvány után. Mivel nem szeretnénk őket kiábrándítani, elfogjuk és megkötözzük őket, a szemük láttára faljuk fel a karácsonyi menüt, majd ledugjuk a torkukon a fenyőfát.

(6) Eme cselekedet miatt börtönbe jutunk, ahol semmilyen beleszólásunk nincsen abba, hogy milyen legyen a karácsonyfa, de az ünnep szellemét sikerül meggyaláznunk azzal, hogy véletlenül egyik rabtársunkra borítjuk az egész díszítést.

Jelentem, az este befejeztem az SQL szkriptet, ma este pedig internet mellett fogom tesztelgetni. Amennyiben sikerül hamar végeznem vele, akkor látható leszek MSN-en is. Amennyiben nem...

1288. Laze - Steppin’ Out (3:05) [ismeretlen, de jó]