Négyszögjel

Nfol @ 2005. november 30.

Hogy miért négyszögjel? Mondjuk mert Méréstechnikán is négyszögjelet kell kiküldenünk a párhuzamos portra. Ez már önmagában is szépen hangzik, sokkal szebb lesz azonban, ha hozzáteszem, hogy úgy kell megvalósítanunk ezt, hogy a program futása közben változtatni tudjuk a jel frekvenciáját, hiszen a mázsás súlyú, értelmezhetetlen cirill betűs feliratokkal díszített oszcilloszkóp-berendezést úgy izgalmas tekergetni, ha történik is valami a kijelzőn. Mi még ott voltunk leragadva, hogy át kellene vennünk a processzor megszakításvezérlését, és akkor azon át tudjuk változtatni a frekvenciát - gondolom mindeki tudja, hogy a frekvencia az egységnyi idő alatt megtett teljes periódusok számával egyenesen arányos, ha pedig az egyet egyre nagyobb számmal osztjuk el, akkor egyrészt konvergálunk a nullához, másrészt nő a frekvencia is, hiszen csökken a periódusidő. Jöhetnek az ápolók, köszönöm.

Namost, mivel a csoport nagyobbik része viszonylag kevés érdeklődést mutatott a feladat iránt, nekem meg ígéretével ellentétben nem érkezett meg a szárnysegédem, remekül eltöltöttem az első két órát azzal, hogy megpróbáltam rájönni, miért nem elérhető az oldal. Végül rá is jöttem, de akkor már az SG-n kívül semmi más nem volt elérhető, a kevés érdeklődést mutatók nagy része anyázott is, okkal. Mármint nem engem, hanem a rendszert. Mármint nem a rendszert, hanem a hálózatot. Aztán valahogy megint működött. Időközben megérkező társam hozott egy programot is magával, ami szerinte tutijól működik, és véletlenül éppen arra jó, amire nekünk kell. Okés, próbáljuk ki. Dos mód, betölt, indít. A program nem csinál semmit. De annyira nem, hogy már a gép sem csinál semmit. Jó kis program, a Prog 1 előadásokra emlékezve eszembe jut, hogy amelyik program nem csinál semmit, az nem rossz, legalábbis sokkal jobb annál, mintha csinálna valamit, de rosszul. Tehát egészen jó kis program ez. Kiügyeskedjük, hogy az a baja, hogy egy függvény nincs meghívva, a gépre kötött ledsor pedig máris vidáman villog. Időközben én MSN-en voltam, meg keresgéltem ismerősöket az iWiW-en, azt hiszem, találtam is valakiket, csak nehogy híre menjen Kecskeméten :-). És kiderült, hogy az adatbázisban van három másik énem is, csak nekik nincsen ilyen remek nicknevük, de blogjuk főleg nincsen.

Adatbázisrendszerek gyakorlaton az unalomba fulladó jegyzetkövetés (script-tracking) helyett a beadandó feladatot vizsgáltam volna meg az Oracle szerveren, csakhogy az nem ment. Senkinek. Az azonnali intézkedésnek köszönhetően perceken belül működni kezdett, bár a tanár szerint ezen a héten a beadandók miatt különösen figyelnek a szerverre. Láttuk. Volt a szkriptben két gépelési hiba, azokat kijavítottam, úgyhogy a nagy munka első fázisa készen van. A második fázis pedig holnap fog beindulni, amikor is gyomromban magfúziót kiváltó löttyökkel feltuningolt jómagam az ébresztőóra csörgésével egyidejűleg már a főkapcsolót is benyomja a gép elején, és addig nem kapcsolja ki, amíg maradéktalanul elégedett nem lesz magával, a feladattal és úgy az egész világgal.

Remélem felétek jobb idő volt, mint nálunk. Itt szép, apró szemű eső szemerkélt, ami ellen értelmes ember nem szedi elő az esernyőt a hátizsákból, a szuperember viszont igen, de ő is csak azért, hogy legyen mivel kiszúrnia a szemét minden szembejövő nem-esernyős nem-szuperembernek. Igazi, november utolsó napjához méltó ajándék volt ez tőle, hogy állna bele a biciklipedál a lábikrájába...És azért is négyszögjel, mert ha a Debrecen térképen bejelölöm a mai tartózkodási helyeimet, majd a pontokat összekötöm, akkor majdnem négyszöget kapok, majd annak megörülve világgá szaladok.

2881. The Crystal Method - Starting Over (Elite Force Mix) (4:40) [Community Service II]