Nfol · 2005. november 21.

Kockahét

Pontosan úgy volt, mint minden hétfőn szeptember óta. Kalkulus előadás, WarPriest, Daróczy prof és a folytonosság. Meg a differenciálhányadosok. Meg azok nagynénje. Nem volt viszont mikroport, biztosan a Duracell-nyúl is unta már a matematikát és mivel az eleme tízszer tovább bírja, elszaladt és addig futott, amígy csak a feszültség el nem veszett. És úgy gondolta ott, hogy neki milyen jó lesz, távol minden undorító tételektől és függvényektől, a puszta közepén, a környéken ólálkodó farkasok társaságában. Jobban belegondolt, és annyira mégsem találta jónak a helyzetét, könnyes szemmel vágyódott a megszokott krétapor-allergiát kiváltó körülmények közé. Hallotta, ahogyan a farkasok vicsorgó fogaikkal egyre kisebb köröket tesznek körülötte, ezért gyorsan nekilátott deriválni, hátha az segít nyomorúságos helyzetén. Hiába. Már-má feladott minden reményt, amikor eszébe jutott tavalyról a L’-Hospital-szabály. Ez elég súlyosnak bizonyult ahhoz, hogy kupán vágja vele a farkasokat, akik a nulla per nulla alakot felismerve hanyatt-homlok menekültek vissza kies vackaikhoz. A nyúl örömében azt sem tudta, mihez kezdjen magával. Nem csoda, hiszen hülye volt.

Daróczy prof elmesélte nekünk, hogy nagyon sokáig abban a tévhitben éltek a matematikusok, hogy a folytonosság és a differenciálhatóság egymással nem összefüggő jellemzők, sőt, a differenciálhatóságot hamarabb felfedezték, mint a folytonosságot. Például Newton, akit mindannyian szeretünk és tisztelünk, hiszen ő az, aki miatt végső soron mindannyian a talajhoz vagyunk tapadva, őmiatta esik az alma a fáról a földre, sőt, őmiatta esnek fentről lefelé a dominók is, szóval még ő is hamarabb differenciált, mint ahogy folytonossággal foglalkozott volna, hiszen a differenciálást ismerte, a folytonosságot meg nem. Ennyiben hasonlítok Newtonra.

Ezen a héten egyébként informatikus hét van nálunk, amit találóan elneveztek kockahétnek. Vannak ugye programok is dögivel, ezek közül a legfontosabb és legnépszerűbb a matek épület mögött felhúzott sörsátor lesz, ezenkívül Mérő László tart majd előadást holnap este hattól, szerdán esélykiegyenlítő tanár-diák focimeccseket tartanak, csütörtökön pedig lan-party szerveződik, a műsorszámok: Counter-Strike 1.6 és Call of Duty: United Offensive. Ezek közül az előadásra tutira nem megyek, mert órám van, a lanra jó lenne bemenni bámészkodni. WarPriest meg közben kiderítette, hogy csütörtökön a főépületben japán-nap lesz vagy mi, kajakóstolóval meg bemutatókkal és erősen invitált engem is, hogy menjek. Ez is esélyes, noha nekem Japánhoz annyi közöm van, hogy ott is rendeznek nagydíjat. De hát sosem tudni, hol akadok valami érdekesre.

Itthon a normális létkörülmények megteremtése végett elkészítettem magamnak a koffein-csomagot, amely a következőkből állt: 3dl kóla, két pogácsa és két óriás túró rudi. A hatás azonnali és garantált, ha nem a pogácsával kezdjük. Jól is jött a hirtelen felindulásból elindított túlélés közben, amelyen a csillagok szerencsés, ám jelen időpontban láthatatlan együttállása okán sikerült valamivel háromszázezer pont fölé keverednem. Az időm viszont még mindig csak 10:26, de ezt háromszor is elértem. Fejlődök, ha lassan is.

A huszonhármas busz viszonylag hamar elvitt az AtomKI-ig, útközben elsodortunk egy közlekedési táblát, de a sofőrt annyira lekötötte a mellette álló szemrevaló hölggyel történő beszélgetés, hogy ezt sem nagyon vette észre. Vagy észrevette, és direkt rongyolt át a villamossíneken hatvannal. Van, akinek ez imponál. Determinisztikus előadáson felvetettünk érdekes problémákat, mint például azt, hogy mi lenne, ha a Föld forogna a tengelyes körül, ráadásul még a Nap körül is leírna egy ellipszis alakú pályát. Érdekes felvetés, mindazonáltal teljességgel elvont, valóságtól elrugaszkodó. Sátáni gondolatok. Méghogy mozog! Még ilyet...

1442. Marilyn Manson - Lamb of God (4:39) [Holy wood]

Itt lehet puttyogtatni!