Normális

Nfol @ 2005. október 25.

Adatbázisrendszerek előadáson kilyukadt a humorzsák. Sajnos. Az előadó fazon ugyanis sorozatban ontotta a "mikor kell nevetni?" és a "merre van az ajtó?" kategóriájú, filléres szófordulatokat és humorosnak szánt, majd vigyorgásra bátorító mosollyal megtámogatott beszólásokat. Csak néhány elrettentő példa. A táblát törli a csurom vizes szivaccsal, hátrafordul:
"Amíg én a táblával játszok, nézzék meg az ábrát!"
"Tudnám gyorsabban is törölni, ha akarnám."
"Rámszóltak, hogy előadás után is töröljem le a táblát. Úgyhogy le fogom törölni az asztalt is, de lehet, hogy a padlót is felmosom."
Nincs valahol egy Balázs Pali koncert éppen most...?

Valaki keresett telefonon. Kettőt csengett, majd abbahagyta. Ismeretlen telefonszám. Szerintem a Gyurcsányék voltak. Éppen torkukat köszörülték a szövegmondó automata mellett, amikor hirtelen eszükbe jutott egy szó, amely sokkal jobban kifejezi mindazt, amire ők idáig a szenvedéssel és a fájdalommal - ezeket kicsiny elemlámpájuk fénycsóvájának titulálva - rávilágítani próbáltak. Namost, a hal bizony megintcsak a fejétől bűzlik, tudniillik nekem nagyon abszurdnak tűnik, ha valakik csak úgy hirtelen rájönnek az igazságra, majd a felfedezésüket másokkal, velünk megosztják, aképpen, mintha nekik ama nagyfokú szenvedéshez és fájdalomhoz a világon semmi közük nem volna, sőt, titkon elvárják azt is, hogy a nép, az istenadta nép ezért a frappáns igazságlátásukért éljenezve ünnepelje. Csodálatos, nem? Csatlakozom hát én is a tömegekhez: Éljen! Éljen! Éljen - valahol máshol.

Nem kellemesebb persze a mindent a narancsfák árnyékából szemlélők álláspontja sem, mióta meg Pataki Attila, a rockerből lett lakodalmasból lett vénrocker is az ő színpadukon izzad, illetve Kudlik "Delta" Júlia is annyira pártatlanul látja és hirdeti az igazságot, hogy gyakran még a narancsszínű kitűzőt is elfelejti levenni a blézeréről, különösen nem kellemes.

Különben meg kíváncsi vagyok arra, mit gondolnak arról: vajon ki a felelős azért, amiről most mindannyian szónokolnak, ha nem ők maguk? Mert azt konkrétan meg tudom mondani, hogy például S@ti, Zsubi, SztupY vagy éppen én igen kevéssé vagyunk okozói a mai magyar politikai helyzetnek és kis hazánk Európában, neadj’ isten a világban való megítélésének, lévén kiabálhatnánk akármit csatárláncban a parlament előtt, mondjuk azt, hogy mostantól senki ne ugorjon bele a kútba, mert valamelyik képviselő (ez annyira jó szó: visel egy képet, amit látni akarnak mások rajta, a vászon mögött meg grimaszol) úgyis beleugrik, ha éppen talál az alján egy forrást. Pénzforrást, úgy értem.

A fentiekből kitűnik, hogy nagyon kedvelem a politikát, legalábbis annak azt a színes-szagos-botrányérzetű fajtáját, amivé a derék honatyák változtatták az egészet. Én egyetlen dolgot kérek attól, aki jövőre nyeri a választást: ha már csal, lop, hazudik, tegye jól, úgy, hogy senki ne jöjjön rá. Mint külföldön.

Véleményem az Adatbázisrendszerék - SQL röviden című, sci-fi és fantasy elemeket nagy számban tartalmazó kalandregényről, irodalmi szemlélettel: a mű kellőképpen olvasmányos, ezzel együtt egyáltalán nem izgalmas. Tobzódunk a furcsa nevű és bántóan unalmas életű, ám feladatukat tökéletesen elvégző szereplőkben, akik között párbeszéd is kizárólag paraméterátadással zajlik. Apró nyelvhelyességi hibaként felróható, hogy minden harmadik sor végén pontosvessző szerepel, egyes cselekvéseket csupa nagybetűvel szedtek, mintha a szereplők helyett a cselekvések lennének a középpontban. Legalább szerencsétlen SELECT összejönne a végén azzal a jóvágású LEFT OUTER JOIN-nal, a GROUP BY meg takarodhatna a pitymallatos mezőntúlra, mert idegesít.

Ayu - Naturally (Wippenberg remixes).