Hátul is hallik?

Nfol @ 2005. október 24.

Napfény, vidámság, fűszonyás lányok és zene. Ezek közül egyik sem fog a mai blogban szerepelni; gondoltam szólok előre, jobb így mindenkinek. Mármint nem azért jobb így, mert ezek nincsenek, hanem mert előre szólok.

Akik az előző, visszaolvasva is igen értelmesnek látszó bekezdést túlélték, nos, nekik ajánlom, ugorjanak be egy Kalkulus előadásra. Mi WarPriesttel bent voltunk ma reggel is, a félév során először hamarabb értem oda, mint ő, ez valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen teljesítmény tőlem. Ő egyébként rögtön utána ment is zh-t írni a tárgyból, remélem jól sikerült neki. Az előadás elején hangzott el a címben szerepelő kérdés is.

Mindezek előtt azonban be kellett mennem valahogy az egyetemre is, ami megint érdekesen sikerült. Óra húszkor kiballagtam a megállóba. Várunk. Sokan. Sokat. Óra harminchárom: mr a második busznak kellene jönnie. Várunk. Óra negyven: a huszas busz megérkezik. Felszállunk, a legjobbkor felújítás alatt álló útszakaszon kerülgetjük az okosan az út közepére kihelyezett táblákat és a munkagödröket. A megálló mellett elhaladnánk éppen, amikor a túloldalt álló troli mögül nagy számú néptömegek tesznek átkelésre történő utalásokat, vagyis nézelődés nélkül kiléptek a busz elé. A sofőr nyomott egy vastag csutkát a fékpedálon, a busz csikorogva megáll pár centire egy renitens illető előtt, ezután mindenki számára jól érthető közlekedésbiztonsági jótanácsok hangzottak el a sofőr szájából, úgymint "Meegáállljjjjj naaaaaaa!!! Mijazapád f.szát nézeeeeel???". Szerintem is hasznos megfogadni.

Volt még egy érdekes esemény, a gépteremben ugyanis a mellettem ülő egyén - nem az, akiről a fórumon is írtam, hanem a másik - megpróbálta a meghajtóba belenyomni a flopiját, de nem ment. Ekkor, tipikus user-reakcióként megpróbálta erősebben benyomni, majd még erősebben. De nem ment bele. Ekkor kigyulladt a feje fölött a villanykörte, benyomta a flopimeghajtón a lemezkiadó gombot, és láss csodát - nincs benne lemez! Az ajtócska viszont nem hajlik fel, valamiben megakadt. Én meg végképp nem értem, hogy miért dugdosnak valakik poénból gyufaszálakat a flopimeghajtóba...

Megtekintettem a Pi című Aronofsky-filmet. Ebben is felfedeztem a rendezőre jellemző dinamikus kamerakezelést és a hangokkal, zenével történő feszültséget és néha-néha fejfájást okozó hatások keltését. Mondjuk ez sem egy tipikus megnézem és elfelejtem mozifilm. Vagy csak én nem látom a mintát a számok mögött?

Linkin Park - Forgotten.