Yes, it’s monday

Nfol @ 2005. szeptember 26.

A reggeli kalkulus előadáson most vagy nem voltak a múltkorihoz hasonló remek mondatok, vagy én nem bírtam eléggé odafigyelni, mindenesetre leginkább az maradt meg bennem, hogy a tanár a mikroportot az öltönyzsebébe tette, a mikrofont a nyakkendőjére erősítette, a vezeték meg csak ott lógott magának a levegőben. A lógó vezeték pedig köztudomásúlag arról nevezetes, hogy előszeretettel akad bele kiálló, helyes dolgokba. Így történt ez most is, hol a szék támlája indult meg a derék előadó nyomában, hol a krétatartó léc szélében kapaszkodott meg. A végén meg kiderült, hogy a már meglévő gyakorlati aláírást nem fogadja el, úgyhogy lehet menni gyakcsoportot keresni. Találtam is a Neptunban egyet, péntek reggel nyolc. Keressük meg az óraadót, hátha nála már papíron tele van a csoport. A matek épületben három emeletet kóricoltam be, de nem találtam meg az irodáját, eközben minden emeleten ugyanazzal az emberrel jöttem szemben - ha ez nem déja vu, akkor semmi.

De mindez nem számít, mert az előadáson olyan szellemi táplálékhoz jutottunk, amelyről korábban álmodozni sem voltunk képesek. A matematika nem más, mint fegyelmezett beszéd. Bizony ám!