Life sucks...

Nfol @ 2005. szeptember 14.

...but that makes it so irresistible. 6:30-kor kelek, nyolctól délig gyakorlat az AtomKI-ban és még oda is kellene érni. Persze az óra pontos helye sehol nincsen feltüntetve, csupán annyit lehet tudni, hogy Kísérleti Fizikai Tanszék, földszint. Éppen örülnék, hogy a földszint egyetlen folyosóból áll, amikor észreveszem, hogy a folyosóból tízméterenként mindkét oldalon újabb folyosók nyílnak, újabb, számomra értelmezhetetlen jelölésű ajtókkal. Ebből ugye nem derül ki, hogy az Irányítás- és méréstechnika 1. című tárgy hol lészen előadva ez nagy hodály falai közt. Utolsó szalmaszálam a portás, aki közel sem szalmaszál - sem testalkat, sem a mozgás hajlékonysága szempontjából -, de legalább kedves, már ilyen korán reggel is. Problémámat előadván kutatni kezd papírjai között, félretesz egy kissé lelapult szendvicset, aztán azt mondja, hogy a gyakorlatokat nem szokták megtartani első héten. Most álljak le vele vitatkozni? Ő a portás... Úgyhogy hazajövök szépen.

Következő óra délben kezdődik, ez is gyakorlat, adatbázisrendszerek. Összefutok Misivel, azt mondja, a tanár még az irodájában van, iratkozzak fel nála. Rohanok. Az irodákhoz vezető folyosón van egy kis tábla, amin jelzik, hogy kik vannak éppen az intézetben és kik nincsenek ott. Itt van. Irány a második emelet. Az oda vezető út eléggé hasonlít Ravenholmra, csak itt nem jönnek szembe kis ugráló headcrabek meg zombik. Az iroda zárva. Visszamegyek, a táblán már az áll, hogy "Távol". Miközben az egyetlen lehetséges útvonalon nem találkoztam vele, ő valahogy mégis elhagyta az épületet. Ügyes.

A labor elé érve újabb döbbenet: odabent padok és székek helyett 16 darab, felbontatlan dobozú számítógép található. Gyorsan megegyezünk Misivel, hogy egymásnak kölcsönösen takarást biztosítva egy-egy dobozt zsebre teszünk, de ekkor megérkezik Gyuri is, ő is vinne egyet, de az úgy már feltűnő és nincs kinek kiadogatni a dobozt a vécéablakon. Megérkezik a tanerő, amit jelen tárgyból egy idősebb, ráspolyhangú nő képvisel. Vele két éve már volt gyakorlatom, de akkor összesen két alkalommal találkoztam vele, mert a második gyakorlati órán megírt szintfelmérő után azt mondta, nem akar többet az órán látni, mostmár elhiszi, hogy tudok körlevelet írni egynél több embernek is és hogy nem okoz nagy fejtörést egy állomány áthelyezése egyik mappából a másikba. Azóta a hangja még reszelősebb, ez a napi három doboz cigaretta egyik hatása. A másik az állandó szipogás, ami olyankor tör rá, amikor rágyújthatnékja támad.

Elmondja, hogy két zárthelyi lesz és egy beküldendő feladat, a szakik már telepítik az Oracle szervert (ejtsd: orék, szerinte) és nekünk milyen jó lesz, mert nemcsak a belső hálóról lehet elérni a saját kis adatbázisunkat, hanem bárhonnan. Na, azt még megnézem, hogy fogok én otthonról modemmel adatbázist piszkálni.

Az is érdekes az egyetemen, hogy melyik tárgyból hogyan történik a tárgyfelvétel. Találkozol egy megoldással, ami első és második ránézésre is égbekiáltó baromság, de belenyugszol, mert úgy gondolod, ennél már csak jobbat lehet kitalálni. De nem, mert következő félévben találkozol egy még hülyébb dologgal, olyannal, amilyennek az előzőleg Bottom 1-nek gondolt verzió maximum kalapját lengetve köszöngethet. De belenyugszol, mert nem tehetsz mást, és reménykedsz, mert nem tehetsz mást, aztán jön mad a következő félév, és...

Szóval kemény húsz percben letudjuk ezt az órát is. Nagy az öröm, mehetek megint haza, ma már másodszor. Ha van valami, amit az első két hétben utálok, az az, hogy nem lehet tudni semmit. Ugyanis nincsen olyan ökölszabály, hogy első héten nem tartanak gyakorlatot és labort. A tárgyak 95%-ában ez ugyan teljesül, de neked tutira van olyan órád, ami kivétel. Viszont nem tudod, melyik az. Azért remélem, az esti TEX 1. gyakorlatból lesz valami komolyabb is, nehogymár még este hatkor tíz percért vonszoljam be magamat. Hát lópikulát, elhadarta az illető, hogy milyen fain dolgokat lehet művelni a Tex-hel és legyünk hálásak, mert a korrekt működéséhez csupán nyolc dolgot kell beszerezni különféle helyekről.

Éppen játszott: lostprophets - A Million Miles Away.