Nfol · 2005. szeptember 5.

Szpesöl geszt tudéj iz: John Cleese!

És most következzen valami egészen más. Amikor először beleolvastam ebbe a blogba, ilyen arcot vágtam:

Volt még rajta mit alakítani. Aztán tegnapelőtt megint erre jártam, mert azt hallottam, hogy a szerző folyton tőlem / tőlünk idéz, ami nyilvánvalóan komoly elmebajra utal. Hogy valójában normális-e, az egy helyénvaló kérdés, amely az utóbbi időben engem is foglalkoztat. Ráadásul a #204-ben bemutatott lehetséges jövőbeli dizájnt is sikeresen száműzte a fejéből, mert talált jobbat annál, sőt. Az ugyanis egyáltalán nem volt Monty Python életérzésű. Ez sem nagyon Monty Python életérzésű, de legalább már szerepelünk rajta. Haladunk. Tehát tegnapelőtt megint olvastam, és erre jutottam:

Most pedig, hogy saját magamat láthatom ebben a naplóban, megnyugodva kívánok mindenkinek... jóéjt.

Öt! Négy! Három! Kettő! Egy! Nulla!

Itt lehet puttyogtatni!