Takááááccccs... Mekkkkkoraa góóóóóól!!!

Nfol @ 2005. szeptember 4.

szombat este megint úgy adódott, hogy S@tival "közösen" néztük a magyar válogatott Málta elleni mérkőzését. Ez azért volt jó, mert ilyenkor mindig összeírjuk azt a mérhetetlenül sok baromságot, amit a közvetítés alatt hallunk, ebből később S@ti digizik és feltölt, ti meg betegre nevetitek magatokat. De most azért is jó volt, mert végre láttunk egy kis fantáziát a magyar csapat játékában, és - meg kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok valaha is írni - a második félidőben már egészen élvezetes volt a meccs. Torghelle Sanyi is megmutatta, hogy nem csak mellé-fölé-kitudjamerre-deakapubanem tudja rúgni a labdát, hanem bele is. És a lábát is okosan fel tudja emelni, ha kell. Takács bombagólja meg még mindig fáj, a kommentátor szerint "ha a kapu fából lenne, szétforgácsolta volna", valamint "kirúgta a pókot a sarokból".

Örömhír továbbá, hogy elfelejtettem elfelejteni a feltöltött cuccok nevét felírni, ezért most belinkelem ide mindet jól. Kezdésnek egy instant kalsszikus, Hajós András elmeséli vidámparki élményeit. Aztán két Palik klasszikus, Paganini és Huhh, kötelező hallgatmány mindkettő. Végül a legjobb, egy Monty Python-jelenet, mégpedig a gyümölcsök elleni önvédelmi oktatás. És te mit csinálnál, ha valaki megtámadna egy marék szederrel?

Volt ilyen F1-es izé is, mi is a neve... na... na... nagydíj Ferrarilandben, ami úgy a maga módján atomsirály volt, de az izgalmassága kizárólag a fenemód anyaszomorító, taktikai húzások számát nullához konvergáló, a sebesség miatt aggódó, nagy zsebű döntéshozók által bevezetett, púp-a-hátamra típusú gumiszabályoknak köszönhető, ami egyértelműen vérgyász és főköcsög. Persze ennek megint az itta meg a levét, aki a legkevésbé volt szomjas. Szegény Raikkönen, ha a tankolás alatt lecserélik a gumikat, akkor vígan első lehetett volna. Így meg mindenki elkönyveli az év vesztesének. Pedig nem rajta múlt most sem. Ami meg az elejét illeti: Montoya utolsó körei alatt komolyan aggódtam. A francba is, egy sportnak nem attól kellene izgalmasnak lennie, hogy XY versenyző vajon felkenődik-e a védőkorlátra 360-as sebességnél. Tudom én, hogy anno a szabályalkotáskor nem ez volt a cél, mégis ide jutottunk.

Szintén ide tartozik két dolog. Az egyik a szokásos Palik-Czollner sasszeműség. Amikor Raikkönennek kezdett leszakadozni a gumija, mindenki látta az élőképen az egészet. Palikék meg közben nagyban vidámkodtak valami olcsó poénon, aztán valahogy észrevették ők is - biztos nem figyeltek egy pillanatra -, és rögtön jött a hajleordító fázis, hogyaszondja: "Raikköneeeeen! A hátsóó gumiii!
Az esti híradóban meg jól leadták az egészet úgy, hogy Montoya az életét kockáztatta, amikor selejtes gumival 300 km/óra fölötti sebességgel száguldott. Teccikérteni? Amikor hibátlan gumival 360-at megy, akkor nem kockáztatja ám az életét a versenyző...

Délután levezetésképpen feltörtük a házunk előtti járdát. Néhol nagy darabokban hullott szét, ezeket két kezembe kapva arrébb hurcoltam. Egészen úgy éreztem magamat, mint Atlasz, aki a földgolyót tartja a vállán. De úgy emlékszem, ő egyáltalán nem izzadt meg. És a homlokán sem duzzadtak ki az erek. És nem ordított hatalmasakat, amikor elhajította a bolygót. Mert neki nem esett a lábára. Főköcsög!

Ez meg itt egy Winamp-statisztika a mai napról, szóval friss.

Éppen játszott: Faithless - Tarantula