Egy nehéz nap még nehezebb éjszakája

Nfol @ 2005. szeptember 3.

Tegnap azt írtam, hogy ha valami elkezd nem működni, akkor nem kell pánikolni. Mégiscsak kellett volna. Ugyanis a szép új Nfol-home-ot feltöltöttem a tárhelyre, gondolván, ezzel el is van intézve újabb 20 napra az egész kinézet - ahogy magamat ismerem, meg ahogy majd megmondjátok róla a véleményeteket. Nem addig az! Először is senkinek nem jött be az oldal, az Ultraweb bizonyára kapott párszáz találatot a 404 error oldalára. Nekem mondjuk bejött az oldal, a régi kinézettel, ami elvi és gyakorlati lehetetlenség egyszerre, gondolom nem kell magyaráznom, miért baj az, ha a böngésző olyasmit mutat meg, ami úgy, abban a formában már 20 perce nem létezik. Aztán ismét feltöltöttem mindent mégegyszer, hátha. Ennek eredménye az volt, hogy Zsubi már látta egy pillanatra felvillanni a szöveget, de aztán elugrott a 404-re, S@tinak továbbra is 404 lett alapból, nekem meg ugyanúgy a régi jött be.

Ekkor fogtam magamat és végső elkeseredésemben már nem egyszerűen felülírattam az új fájlokkal a régieket, hanem a régieket előbb letöröltem és csak aztán raktam fel az újakat, egyesével. És az a mocsok mégsem engedett. Zsubinál már majdnem jó volt, éppen csak a felső kép hiányzott. Nálam viszont... Szegény Zsubi, nem elég, hogy felemás érzései vannak a kolival, még én is csesztetem őt azzal, hogy felkötöm magamat az asztali kislámpára, a kislámpát hozzákötjük egy teve füléhez - hogy elbírjon -, a teve fülét pedig a púpjához - hogy le ne szakadjon -, mindezt egy Kraz típusú szovjet tajgajáró rémteherautó 20 kilogrammos vontatókötelével tesszük, mert az a biztos. Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, később kiadom könyvben az egész sztorit azzal a címmel, hogy: Hogyan lettem öngyilok. A könyv megjelenése a tevére nézve nem éppen szerencsés, mivel terhelő bizonyítékokkal szolgál a teve bűnrészességével kapcsolatosan, neki tehát nem éri meg ez a meló - annyira.

Végül, valamelyik technológiai nagyhatalom segítségével - lásd sevillai Szent Izidor, az internet védőszentje - valahogyan sikerült az update - nem, nem a Norbi-féle update, bár, szeretnék én annyira fitt lenni, mint ő, de annyira kicsi nem -, így aztán elmondhatom, hogy egy öt perces feltöltögetés helyett másfél órás, vérgőzös rémálommá vált a tegnap estém. És az éjszakám is, ugyanis így az utolsó héten a nyakamba szakadt annyi minden, hogy ha mindegyikkel csak napi egy órát akarnék foglalkozni, akkor ideális esetben is 60 órából állna egy napom. A gond az, hogy nagy részével egyáltalán nem is akarok foglalkozni.

És ilyenkor elgondolkozok azon, hogy mennyire jó lenne pár óra erejéig elrepülni egy puszta, magányos helyre, ahol nincsenek határidők, nincsenek visszadátumozó egyetemi oktatók, mi több, nincsenek 404-es hibák sem. Van viszont jó friss hegyi levegő. Nos, ezért nem kell elutaznunk, lehet rendelni is. Igen, nem elírás, rendelj te is magadnak egy palack hegyi levegőt, egyenesen Walesből. Bűnvadászok, hidas jelenet, amikor Bud Spencert Jumbo feliratú farmerdzsekijében próbálják az ápolók elkábítani. "Mi ez, tartósított hegyi levegő?" Hát az. :D

Éppen játszott: Poets of the Fall - Don’t mess with me.