Javaslatok és Holló Színház

Nfol @ 2005. szeptember 1.

Depir adott néhány remek tanácsot, amint azt kértem is a kedves-drága olvasóktól. Mondjuk ő nem sejthette, hogy a háttérben régóta dolgozok az általa felvetett problémák megoldásán, viszont volt olyan probléma-észrevétele is, ami nekem az életben nem jutott volna eszembe, hogy egyáltalán létezik, mint probléma.
Mert hogy a betűk kicsik, az tény. Hogy a fekete alapon világosszürke betűk nehezen olvashatóak, az tény. Hogy a képek nélküli, alig-alig formázott szöveg unalmas tud lenni, az tény. A tényekkel nem tudok szembeszállni. :-)
Egyelőre lecseréltem a szövegek színét és a háttérszínt, ezt talán valamivel kényelmesebb olvasni, még néhány guriga sör lecsusszanása után is.

- Jó napot, Uram!
- Jó napot magának is.
- Mondja, tudta hogy négy mérföld hosszúságú vezeték van a hasában?
- Nem, nem tudtam.
- Pedig így van. A hasában négy mérföld hosszúságú vezeték van. Csak nagyon össze van tekerve, különben nem férne el a hasában. Persze nem egyszerű vezeték, egy olyan speciális anyagból van, amit nagyon kicsire össze lehet tekerni. Bélnek hívják.
- Na ne mondja.
- Pedig így van. Látta már a beleit? Van róla fényképem. Nem a maga beleiről, hanem valaki más beleiről. Ő volt a bélfotómodell. A maga beleiről is lehetne fénykép, de ahhoz meg kellene halnia előbb. Hát nem egy vonzó szakma a bélfomodell. Látja, ezen a négy mérföld hosszú bélrendszeren halad végig az étel és ital, amit elfogyaszt, óránként egy mérföldes sebességgel. Így aztán nincsen olyan étel, ami valóban frissen kerül a gyomrába. Érdekes adatok, nem?
- De, nagyon érdekesek.
- És azt tudta, hogy a szöcske a testméreteihez képest aránytalanul nagyot tud ugrani?
- Nem tudtam.
- Pedig érdekes adat ez. Például, ha a zsiráf is olyan aránytalanul nagyot tudna ugrani, mint a szöcske, az sok gondját megoldaná.
- Tudja mit? Maga a világ legunalmasabb embere! A történetei is rémesen unalmasak, és semmi értelmük nincsen. Csak rabolja az időmet!
- Érdekes adatok!

A helyszín egy nagyon laza filmproducer irodája...

- Kérem küldje be a következőt! Mr. Spigottot.
- Jó napot!
- Á, Mr. Spigott! Jöjjön, üljön csak le. Kérem ne vegye személyeskedésnek, de nem tudtam nem észrevenni, hogy az ön bal lába fából van.
- Jól látja.
- És ön mégis szeretne jelentkezni a Tarzan főszerepére?
- Igen, szeretnék.
- Ne is haragudjon uram, de Tarzant általában ép lábú színészek szokták eljátszani a vásznon.
- Tudom.
- Ugye nem kell önnek elmagyaráznom, hogy pontosan miben szenved hiányt ehhez a szerephez?
- Gondolja, hogy a brit közönség nincsen felkészülve egy féllábú Tarzanra?
- Tartok tőle, hogy nincsen. De tudja mit? Ne keseredjen el. Magának ugyanis jóval több esélye van a szerepre, mint egy olyan embernek, akinek egyáltalán nincsen lába. Sőt, ha másfél éven belül nem jelentkezik egyetlen ép lábú színész sem, akkor ön kaphatja meg a szerepet. Tehát maradjon telefonközelben, értesítjük majd.
- Nagyon köszönöm. Megyek és várom a hívást. Viszlát!
- Viszontlátásra.