#200

Nfol @ 2005. augusztus 25.

Hogy az a magasságos...!

Kicsiny településünk helyzete annyiből mulatságos, hogy mindkét szomszédos település város lett az elmúlt években. Ennek megfelelően az egyikben van egy OTP-fiók is, ahová nekem némi Neptunos átutalás miatt el kellett fáradnom. Legutóbb is itt utaltam át a gyűjtőszámlára, akkor nem ment zökkenőmentesen, ezért most jól felkészültem. A szükséges számlaszámot és a nagyon fontos, a közlemény rovatba bemásolandó dolgokat szépen felírtam egy papírlapra három nyelven is, gondoltam másolni csak tudnak azok az okos bankosok. Hogy is írta Szathmári? "Nagyobbat nem is tévedhettem volna."

Ugyanis a nagyon kedves, velem való foglalkozás közben telefonon cseverésző hivatalnok emberke elvette a papíromat, elolvasta, aztán közölte, hogy tudja ő, hogy megy ez, csinált már ilyet. Meglepő ezt hallani egy bankfiókban, nem?

Csak hogy érthető legyen a dolog, a közlemény rovatba be kell írni, hogy: NK-xxxxxx, Pontos Név; ahol az xxxxxx a Neptun-kódom. Ez fel is volt írva a papírra, ám úgy látszik, nem volt eléggé egyértelmű, ezért a derék hivatalnok úgy gondolta, hogy én bizonyára szabadidőmben firkálgatok ilyen baromságokat magamnak, és a vessző meg a név nem is kell oda, mert minek... Így aztán amikor megkaptam a nyugtát az átutalásról, majdnem sírva fakadtam ott a helyszínen, mert csak az NK-xxxxxx volt rajta... Persze ekkor már hiába reklemálok, az átutalás megtörtént, lesz egy utam Debrecenbe kimagyarázni magamat és az ő bénaságukat. Bár, én sem hinném el, hogy létezik olyan bankfiók Magyarországon, ahol nem képesek normálisan kitölteni egy átutalási megbízást. Még akkor sem, hogyha precízen kitöltött nyomtatványt adok oda nekik. Mert az úgy hülyeség, ők jobban tudják. Nahiszen.

Aztán még elkocsikáztam a Tescóba egy Guruért, alig tíz perc alatt találtam is egyet, amin még volt fólia és a DVD is benne volt. Egyébként engem vásárlás közben gyakran néznek hülyének, mert van egy olyan heppem, hogy sosem veszem le az áruk közül azt, amelyik legelöl / legfelül van, mert nyilván azt fogdossa meg mindenki, én pedig nem érzek késztetést arra, hogy otthon, a bitang jól berendezett házi laboromban ujjlenyomatokat festegessek a csomagoláson.

Hazafelé sikerült megint beragadnom teherautók mögé, ezúttal nyolc IFA ment előttem, akiknek a megelőzéséhez a világ összes egyenese nem lett volna elég. Úgyhogy éppen azt kezdtem írni a végrendeletembe, hogy minden látott teherautó hátulját az örökösökre hagyom, amikor feldőlt az ülés elé elhelyezett fantás palack. Csókoltatom az autógyártókat amúgy, mert nem értem, hogy mire méretezik a pohártartóikat a kocsikban. A Fabiába már keressük azt a típusú flakont, ami precízen megáll abban a kis mélyedésben, amit a használati útmutató pohártartónak nevez. Szóval eldőlt, én meg nem akartam menet közben átakrobatikázni magamat azért, hogy felvegyen a padlóról, ezért lehúzódtam az út szélére és megálltam. Legalább addig is elhúznak ezekkel a nagy batárokkal és nem kell mögöttük mennem hazáig. "Nagyobbat nem is tévedhettem volna."

Mert alig indultam el, már utol is értem őket - megint. Szeretem a teherautósokat. Azért is, mert az úton bírnak menni hetvennel-nyolcvannal, majd ezt a tempót lakott területre érve továbbra is tartják. Talán úgy gondolják, hogy ha már egyszer felgyorsultak, akkor nem pazarolják a lendületet holmi táblák miatt? Nem vagyok lángész fizikából (sem), de azt hiszem, hogy egy teherautóval csak nehezebb időben lefékezni egy óvatlanul kiugró gyalogos előtt, főleg ha negyven helyett a duplájával megy, nem?

Éppen játszott: Tiesto - Traffic