#190

Nfol @ 2005. augusztus 14.

A vonaton ülve megpróbálom kizárni a külvilágot. Szól a Left Right meg a Galvanize, már amit hallok belőle a lehúzott ablakok miatt. Közben azon gondolkozom, hogy milyen távolinak tűnik az egész tegnapi nap. Nem is tudom felfogni, hogy ami néhány órával korábban történt, amit átéltem, arra hogyan tudok máris emlékként gondolni. Furcsa ézésem van, na.

A túloldalon három gyerek és az anyjuk utazik, a gyerekek számára az utazás azt jelenti, hogy végigkiabálják az egész utat, mindenen veszekednek. Aztán a helyükre egy másik anyuka ül le a lányával, de miért pont ők lennének rendben...? Anyuka végig ilyenekkel traktálja a gyereket, hogy: "Tudod, miért seperte az a bácsi az utcát? Azért, mert nem tanult. Te is utcaseprő akarsz lenni?" Namost, ez hülyeség. Az utcaseprő nem azért sepri az utcát, mert nem tanult, hanem azért, mert utcaseprő. Nem? A bíró a meccsen nem azért fújja meg a sípot, hogy a sípnak jó legyen... Ezt megboldogult Hofi Géza adta elő sokkal jobban.

Tovább töprengek. Visszagondolok a hét elejére, amikor napokig nem csináltam semmi értelmeset. Csak ültem a monitor előtt és belekezdtem egy csomó dologba, de semmi nem tudott lekötni. A puszta zenehallgatás untatott, filmet nem volt kedvem nézni, játszani sem akartam. Mi van velem? Elteltem a nyáron a számítógéppel? Lehet. Most este, amikor ezt írom, egyszerűen nem áll rá a kezem a billentyűzetre, nem találom a betűket, félrenyomok, zúg a fejem, minden bajom van. Minden olyan... távolinak tűnik. minden, amiben eddig éltem, amit eddig hittem. Mi van velem? Szétszórt vagyok, hiába néztem végig a Real - PFV meccset, hiába írtuk le S@tival a hülyeségeket, a negyedére sem emlékszem az egésznek. Ki kellene aludnom magamat végre.

"And now I’m flying like an angel to the sun,
My feet are burning and I’ll take you to another world..."