#189

Nfol @ 2005. augusztus 13.

Reggel kilenc, irány a Deák tér! A 49-es villamoson rádöbbenek, hogy az Astoriánál nem megy tovább, onnan gyalog megyek, megvan majdnem 400 méter. Döngő lépteimet meghallva a kerekes kukát húzó sárga mellényes lesüti a szemét és visszább húzza a kukát. A Deákon senki, a padon három csöves fekszik. Elhúzódok a napról, aztán alig telepedek le a hűvösben, megérkezik KTamás, majd Nadir, Black és Vill. Feltekerjük az MI-nket és visszamászunk az árnyékba. Felvetődik a kérdés, hogyan fognak a többiek észrevenni? Javaslatomra elhelyezünk egy parancsikont a templom sarkán. KTomi "got jesus?" pólóját kiszúrja néhány idősebb fazon és vérben forgó szemekkel néznek rá. Kiscsirke lép a színre. Megkezdődik az agymenés, a Marióról van szó. Érdekes műfajokban lehetne feldolgozni, pl. a Splinter Cell mintájára lehetne belőle lopakodós játékot készíteni. Mario csendben megközelíti a teknősöket, megragadja rövidke nyakukat, felfut a falra, stb. S@ti és ninja érkezik. A Mario RTS-t én találtam ki. Egyik oldal teknősöket gyárt, a másik vízvezetéket. Eleve minek kell a gombák népének vízvezeték és királynő, aki nem gomba? ShadoW előadja forradalmi játékműfaját, a Second Person Shootert, amelyben az ellenfél szemszögéből látjuk magunkat. Még várunk Nándora, de ő biztos késik.

Westend. CD-s játék az asztalon. Előkerül egy rosszul szitázott microsoftos lemez, amin éppen a webcím van elütve mocrosoft.com-ra. Lelepleződik a képeslapárus bácsi, amikor az egyik lemezen felfedezem a Grüsskarten Editor nevű programot. A magasröptű társalgás átterelődik az animékra, amihez nekem nem sok hozzátennivalóm volt. Kaja. Ismét hihetetlen gondolatmenettel számítjuk ki a visszajárót. Zaba, toronyépítés, sztupy érdekes ábrázattal érkezik a Szigetről, aztán InGen is megjön. Említett urak sem komplettek, a fél kajálda az nézte elhűlve, hogy sztupy Black késével hogyan metszi el InGen nyakát. Végül helyette mégiscsak néhány lemez repül le az emeletről, odalent boldog arcú kiskölykök pillanat alatt összeszedik az égi ajándékot. Keresnénk egy nyugisabb helyet, de a csocsóasztalok birodalmából hamar eljövünk. Úgysem fértem el az asztal mellett. Aluljáró, sztupy, Nadir és Black el. Megnézzük a hiperkarmás teázót, de zárva. Ismét Westend, áruház, Bulldózer energiaital, tetőkert. Elkészül a fantasztikus, általam elröhögött lemezborító. InGen folyton noszogat, hogy mondjak valami okosat. Nem tudok okosat mondani, nem szokásom. Fogyatkozunk: a találkozó létszámilag, én értelmileg. Végül már csak S@ti, Ninja és én vagyunk ott, de aztán mi is elindulunk hazafelé. A Kálvin téren elbúcsúzok tőlük, a felszínre érve még látom a 49-est elmenni a megállóból, a következő fél óra múlva jött.

Ami mindenhonnan kimaradt: Repülő Cirkusz-, Kazohinia- és Sofőrök-idézetek tonnaszám. És nem volt egyetlen árva bácsi sem, aki ránk akart volna sózni valamit. Hmm.