Keddie Irvine 20

Nfol @ 2014. május 8.

A különféle dohánytermékek neveit és márkajelzéseit hosszú évtizedeken át viselték magukon a Forma–1-es versenyautók, versenyzők és csapattagok, úgyhogy tényleg csak idő kérdése volt, hogy valamelyik dohánygyártó cég vásároljon magának egy saját alakulatot.

1997-ben egy Craig Pollock nevű úriember óvatos köröket futva szép lassacskán meggyőzte a British American Tobacco vezetőségét arról, hogy az az igazi buli, ha az egész autó egyetlen önjáró reklám, ráadásul rögtön kettő van belőle és ő véletlenül éppen tud is egy istállót, amit meg lehetne venni bagóért. Év végén nyélbe ütötték az üzletet, 30 millió fontért megvásárolták a Tyrrellt és ’98-ban még ugyanezen a néven indultak a bajnokságban, a háttérben pedig elkezdődött a munka az új, szép reményű British American Racing csapaton.

BAR csapatfotó. Balra Zonta, jobbra Villeneuve (#)

1998-ban a Craig Pollock nevű úriember kevésbé óvatos köröket futva szép lassacskán meggyőzte a BAT vezetőségét arról, hogy az igazi bulihoz Toranosuke Takaginál és Ricardo Rosset-nél kicsivel jobb pilótákra volna szükség és ő véletlenül éppen tud is egy srácot, hiszen évek óta ő a menedzsere. A srác Jacques Villeneuve, ezidőtájt a Williams regnáló világbajnoka. Júliusban aláírják a ’99-re szólószerződést, Villeneuve csapattársául az újonc Ricardo Zontát választják.

A Tyrrell infrastruktúrája helyett a Reynard Motorsport újonnan épített brackley-i gyárában kezdenek dolgozni (Adrian Reynard Pollock csendestársa volt a BAT-tal folytatott tárgyalások során), a Superteckel szerződnek a motorszállításról (a Supertec Flavio Briattore cége volt, átcímkézett Renault-motorokkal foglalkoztak a gyáriak hivatalos kiszállása után). A BAR csapat bemutatkozásakor a két autó eltérő festésekkel jelent meg: az egyiket a Lucky Strike piros-fehér színeire pingálták, a másikat pedig az 555 kék-sárgájára. Az FIA azonnal hozzájuk vágta a szabályzat vonatkozó pontját, mely szerint a két autó külalakjában – a festést is beleértve – nem lehetnek lényegi eltérések, Pollock és a BAR ügyvédei azonban nem voltak restek panaszt emelni ez ellen minden létező fórumon, míg a sokadik elutasítást követően végül beletörődtek a helyzetbe.

Mika Salo Monacóban. Imolában és Barcelonában is ő vezetett Zonta helyett (#)

Hogy az FIA érezze a törődést és hogy a grafikusoknak se kelljen túlórapénzeket fizetniük, az autók egyik felére az egyik festést tették, a másikra a másikat, és hogy végképp ne tűnjön fércműnek, középen végighúztak egy ízléses cipzármotívumot. Megosztja a közvéleményt, hogy a BAR 001 a valaha volt legszebb vagy legrondább festésű F1-es versenyautó-e, de mindkét felsorolásban szerepelni szokott a Top 10-ben.

A BAR debütáló éve egyébként a nagy hírverés meg az elvárások ellenére elég komoly bukta volt, Villeneuve például az első 11 futamon célba sem tudott érni és egész szezonban képtelenek voltak pontot szerezni. (A sérült Zonta helyére három futam erejéig beugró Mika Salo mondjuk egyszer hetedikként ért célba, de akkor még csak az első hat helyezettnek járt pont.)

Villeneuve Montrealban begyűjti sorban hatodik DNF-jét. Még volt hátra öt (#)

A következő években mindig történt némi előrelépés, bár a költségvetésükhöz képest mindig alulteljesítettek, hiába adták át Pollockék az irányítást a Prodrive-nak és Dave Richards-nak (aki a Subaru WRC-s programját irányította korábban a BAT támogatásával), hiába váltak a Honda exkluzív partnerévé és hiába érkezett hozzájuk Olivier Panis és Jenson Button. 2005-re a Honda két lépésben 100%-os tulajdonosává vált a BAR-nak, 2006-tól pedig gyári Honda alakulatként vettek részt a világbajnokságon, továbbra is mérsékelt sikerrel. Pár szezon után annyira szabadulni akartak tőle, hogy 2008 végén fillérekért adták el az egész csapatot Ross Brawnnak, aki 2009-ben világbajnok autót adott Button és Barrichello alá.

(Ennek a sztorinak van egy olyan vetülete is, hogy Brawnék autója valójában nem a befújt diffúzoros érára hosszan készülve, titokban fejlesztett Honda modell volt, hanem a fiókcsapatnál, a Super Agurinál jóval szabadabb kezet kapó tervezők munkájának eredménye, amit a Brawn GP kulcsrakészen megkapott, de fejleszteni smmit sem tudtak rajta, ezért is estek vissza az év második felében, hét győzelem (és ebből számos kettős dobogó) után.)

Ricardo Zonta Melbourne-ben, csak hogy lássuk a kék felét is (#)

Aztán a Brawn GP-ből 2010-ben Mercedes gyári csapat lett, akik idén eddig úgy kenik el a többiek száját, ahogy nekik tetszik, a Honda pedig ismét motorszállítóként próbál visszatérni a Forma–1-be.