Keddie Irvine 12

Nfol @ 2014. február 18.

A Benetton néhány évi szponzori jelenlét után 1985 végén megvásárolta a Toleman csapatot és ’86-ban már saját neve alatt indított autókat a Forma–1-ben. A csapat angliai, witney-i bázisa megmaradt, a következő évre tervezett Toleman TG186-ot átkeresztelték Benetton B186-ra és a komolyabb pénzügyi háttér révén lecserélték a Hart által szállított motorokat friss és ropogós, de mindenekelőtt bitang erős BMW aggregátokra. Emiatt számos ponton meg kellett erősíteniük a karosszériát és a teherviselő elemeket és valamennyivel növelték a leszorítóerőt is.

Gerhard Berger, Benetton B186, Monaco, 1986

A bitang erőset úgy kell érteni, hogy a nyolcvanas évek első felének turbós őrülete ’86-ban érte el az abszolút csúcsát: minden motorszállítónak lett ekkorra turbós motorja és nem fukarkodtak a töltőnyomással – egészen 1987-ig, amikor a szabályzat már meghatározta a maximális értéket. Általános gyakorlat volt, hogy az időmérőkre nem csupán a beállításokkal készültek a csapatok, hanem külön motorral, váltóművel és feltöltővel, amik annyira ki voltak hegyezve, hogy 3-4 gyors kört bírtak csupán üzembiztosan.

A B186-os soros négyhengeres BMW-motorja másfél literes lökettérfogatból legalább 1350 lóerőt tudott – azért legalább, mert a méréskor a BMW saját fékpadja ennél az értéknél akadt ki – 5,5 barral 11500-as fordulaton. A versenyekre természetesen lejjebb tekertek rajta mindent, hogy kibírja a teljes versenytávot, de így is 150 lóerővel volt erősebb a konkurenciánál.

Gerhard Berger, Benetton B186, Monaco, 1986

A szezon során a B186 elég gyorsnak bizonyult Teo Fabi és Gerhard Berger kezében, különösen a motorerőre alapozó helyszíneken (Monza, Spa, Hockenheim), de a szűkebb és lassabb pályákon hátrányban voltak az élcsapatokhoz képest és számos futamot voltak kénytelenek idő előtt befejezni műszaki hibák miatt – Berger például a 16 futamból nyolcsszor kiesett. Az Osztrák Nagydíjon kinézett nekik egy sima 1-2, aztán Fabi egy kisebb ugratáskor túlforgatta a motort, ami ettől pár kör múlva tönkrement, Berger autójában pedig akkumulátort kellett cserélni és ez öt körös hátrányba taszította.

Bergernek végül Mexikóban, az évad utolsó előtti futamán sikerült összehoznia egy győzelmet is, bár ebben mindennél nagyobb szerepe volt annak, hogy az élmezőnyből egyedül ő ment Pirelli abroncsokkal, amik kevésbé koptak el, így megspórolhatott egy kiállást. Egyébként ez volt ennek a BMW M12 jelű motornak az utolsó futamgyőzelme.

Ezen a felvételen Berger a ’86-os idényzáró adelaide-i Ausztrál Nagydíj időmérőjén köröz az autóval. A hangja nem annyira bizsergető, mint amit a fentiek után várnánk tőle.

A melegfronttal együtt estére megérkezett a havi rendes hasogatós fejfájásom is, úgyhogy nézzétek el za elgépeléseket és az esetleg hiányzó.