Szakivicc

Nfol @ 2014. január 4.

A szakivicchez kell egy szaki, egy szaküzlet, meg te.

A szaki szerepe egyértelmű, neked pedig a forgatókönyv szerint odahaza elromlott az akármicsodád és mivel nyomorult véglény vagy, aki az akármicsodáról csak annyit tud, hogy eddig jó volt, most meg már nem az, viszed magaddal az akármicsodát a szaküzletbe, hogy a szaki lássa és olyat adjon helyette, ami azzal komplati… kompil… mindegy, bonyolult.

Szóval leteszed az akármicsodát a szaki elé a pultra, elmeséled neki, hogy ez bizony nem jó és megkéred, adjon helyette valamit, lehetőleg ugyanilyet.

Itt nagyon kell figyelni a szaki arcát! Ha összeszűkülnek a szemei, netán szelíden elmosolyodik, akkor bajban vagy: a szaki agya elkezdte a magnószalagról betölteni a szakiviccet. Amennyiben rajtad kívül másik vevő vagy másik szaki is van a közelben, pusztán a hatás kedvéért vissza fog kérdezni:

– Ugyanilyet?

Ekkor már a memóriában van az egész program, kicsit remeg a szája széle. A bólintásod egyenértékű a RUN paranccsal.

– Sajnos csak olyat tartunk, ami működik.

BA-DUM TSSS. Bírj magaddal, hallgasd végig a konzervnevetést és -tapsot, élvezd ki rendesen a szakiviccet. Amikor minden résztvevőnél lecsengett a hármas erősségű humortornádó, biztosítsd a szakit afelől, hogy a működő darabot igenis kéred, középső és mutatóujjadat pedig tett keresztbe, majd várj türelmesen, míg a szaki kisírt szemmel elő nem bukkan a raktárból, ahol bevallása szerint még le is pókhálózott, mégsem talált olyan akármicsodát, ami neked kellene.

Ha szimpatikus az ürge, nyugodtan mondd meg neki, hogy nem baj, az előző három helyen sem volt.