Keddie Irvine 1

Nfol @ 2013. december 3.

Ebben a pillanatban útjára indul egy posztsorozat itt a blogon. A címét és a dedikált megjelenési napot már tudjátok is, témája és apropója pedig az, hogy leltem egy több mint kétezer fotóból álló, a Forma–1-et az ’50-es évektől nagyjából az ezredfordulóig lefedő gyűjteményt, aminek normális körülmények között sosem érnék a végére, de arra tökéletes, hogy hetente válasszak belőle egy-egy érdekes képet és némi magyarázatot szórjak mellé.

(A címválasztásról annyit, hogy első körben valóban a Régi Forma–1-es fotók kommentárral volt a befutó, ám ezt nyilvánvaló okok miatt – tudniillik megsérti azon íratlan szabályt, mely szerint a szórakoztató szándékú posztok címe nem utalhat közvetlenül a tartalomra – el kellett vetnem, továbbá kénytelenek lesztek elhinni, hogy az ezután felmerült címötletek közül tényleg ez a legvállalhatóbb.)

A válogatás természetesen szubjektív, abban logikát vagy bármilyen ívet keresni nem kell félnetek jó lesz.


A Keddie Irvine premierjén illene annyira hagyománytisztelőnek lennem, hogy a dicső kezdet időszakából származó fotót választok, de talán ennél is illendőbb a névadó Eddie Irvine-hoz kötődő sztorival nyitni, mintegy engesztelésül nevének meghurcolásáért, melyről egyébként semennyi fogalma nincsen és ilyenformán fájni sem fáj neki – legalábbis annyira biztos nem, mint amikor északír létére a dobogón az ír trikolórt húzták fel a tiszteletére…

1997-ben Irvine az akkor már kétszeres világbajnok Michael Schumacher (1994 és 1995, mindkettő a Benettonnal) versenyzőtársa volt Ferrarinál: Maranellóban sikerült felébredni az évtizedes sikertelenség kómájából, a Benettont és a McLarent könnyedén verték, de a csúcson lévő Williams–Renault hét futamgyőzelmére csak öttel tudtak válaszolni és azokat is kivétel nélkül a német szerezte – igaz Schumachert az utolsó futam után a Villeneuve-ös balhé miatt kizárták a bajnokságból.

Az A1–ringi osztrák futam sem indult a legjobb hangulatban: Irvine a nyolcadik, Schumacher a kilencedik helyről rajtolhatott (és hatodikként, utolsó pontszerzőként ért célba). A 37. körben egy elsőre tisztának látszó kifékezéssel Jean Alesi próbálta előzni Irvine-t a Remus-kanyarban…

Eddie Irvine vs Jean Alesi, A1-Ring, Austria, 1997
Nem, nincs lefotosoppolva a képről a daru kötele. Elöl a sauberes Gianni Morbidelli, de felhívnám a figyelmet a háttérben a fa tetején kempelő sárga trikós úriemberre

…ám kigyorsításkor összeértek a kerekek és Alesi Benettonja előbb a Ferrari oldalszekrényét bontotta le, majd a jobb első gumiról a levegőbe dobbantott. Alesi autóján leérkezéskor eltört az első felfüggesztés és a sóderágyba gurult, míg Irvine némi fejvakarást követően még vissza tudott csorogni a gép maradékával a boxig.

És így nézett ki a jelenet a tévében:

A holland nyelvet továbbra is módfelett mókásnak tartom, a posztnak pedig itt van vége.