Balansz

Nfol @ 2012. október 3.

Vannak a világunkban bizonyos folyamatok, amelyek létezését és működését nem esik különösebben nehezünkre elfogadni, de ténylegesen hinni csak akkor tudunk bennük, ha valamilyen kézzelfogható eredménnyel szembesülünk. Az egyik ilyen folyamat az állandó egyensúlyi helyzetre való törekvése a mindenségnek, ahová időnként extremitásba hajló történésekkel igyekszik eljutni.

Tegnap este például feljött egy bő tízperces felhőszakadás, aminek az elvonultával három liternyi friss esővízzel gyarapodtak a lakás készletei. Ennek csakis azért nem tudtam örülni, mert a csukott ablakok ellenére keletkezett egy kisebb horgásztó a szalagparkettán, illetve azóta is a konyhaasztalon szárad az elektromos hosszabbító, és bármennyire szeretek is adrenalinban tocsogni, a fél tizenkettő környékén felmosóvödörért rohanásnál sokkal jobb okokat is el tudok képzelni ennek a hatásnak a kiváltására.

Cserébe ma reggel, a WC lehúzását követően a víztartály nem volt hajlandó feltöltődni, pedig volt nyomás a csőben.

Ezek után én hiszek mindenben.