Domboldal

Nfol @ 2012. szeptember 23.

A redditet böngészve bukkantam rá erre a Graham Hill vs Damon Hill című fényképre. A beküldője semmi egyebet nem írt a képhez, de a Hill família története elég érdekes, úgyhogy írok róluk egy keveset.

Graham Hill and Damon Hill
Graham Hill Damon Hill ellen. (Teljes méret.)

Baloldalt Graham Hill brit autóversenyző látható jellegzetes festésű sisakjában, amint egy kellemes bajusz mögül figyeli kisfiát, Damont. A motorsportok történelmének ő az egyetlen olyan pilótája, aki Forma—1-es világbajnoki címet (1962-ben a BRM-mel, 1968-ban a Lotus színeiben), Indy 500-at (1966-ban Lola-Forddal) és Le Mans-i 24 órás versenyt (1972-ben a Matra csapattal, egy bizonyos Henri Pescarolóval karöltve) is tudott nyerni, és még a montipintonok is megemlékeznek róla egy rövid jelenetben:

Wiggin: And now it’s request time.
(Cut to Gumby.)
Gumby: I would like to see John the Baptist’s impersonation of Graham Hill.
(A head on a platter is pulled by a string across the floor. We hear brm, brm, brm, noises. The head of John the Baptist has a Graham Hill moustache, obviously stuck on. Women’s Institute applaud.)

Pályafutása során összesen 176 nagydíjon indult, ötször győzött Monacóban, 1973-ban Embassy Hill néven saját csapatot szervezett. 1975-ben az általa vezetett Piper kisrepülőgép leszállás közben lezuhant: a balesetben Hill mellett a csapat két szerelője, menedzsere, főtervezője és ígéretes tehetségű versenyzője, Tony Brise is halálát lelte.

Graham Hill, BRM, Monaco
Hill Monacóban. Szalmabála, mint biztonsági berendezés a rakpart szélén.

Damon Hill ekkor tizenöt éves volt. A képen meg körülbelül négy, tehát a papa autója egy 1964-es BRM P261-es, és ha színes lenne a fotó, akkor az is látszana, hogy a kasztni a szokásos British Racing Green, az orron körbefutó csík pedig narancsságra. Motorja egy ezerötszáz köbcentis V8-as szívómotor hozzávetőleg 210 lóerős teljesítménnyel és hatsebességes kézi váltóval, mindehhez a kocsi tömege 470 kiló. Kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen 1968-ig versenyeztek vele, összesen hat F1-es futamgyőzelemre volt jó. A jobboldali gépről nincsenek információim.

A kis Hill előbb motorversenyző lett, majd a Formula 3000-ben próbálta ki magát, de egyetlen futamon sem győzött. 1991-től a Williams istálló tesztpilótájaként dolgozott, illetve két versenyhétvégén beugró volt a széthullás szélén táncoló Brabhamnél, ’93-ban pedig már a versenyzői ülésben találta magát a Williams-től világbajnokként a Benettonhoz távozó Riccardo Patrese helyén, Alain Prost csapattársaként.

Első futamgyőzelmét a Hungaroringen szerezte 1993-ban. A fiatal Michael Schumacher legnagyobb ellenfeleként szoros idényeket futottak, az 1994-es szezonzáró Ausztrál Nagydíjon történt emlékezetes ütközésük nyomán Schumacher egyetlen ponttal nyerte meg a bajnokságot. 1996-ban aztán Hill is bajnok lett a Williams-szel, ekkor az az újonc Jacques Villeneuve volt a csapat másik versenyzője, aki 1997-ben szintén megnyerte az összetettet, és akinek az édesapja szintén versenyzett az F1-ben. A szezon végén otthagyta a Williams-et, mert a menedzsment Frentzent szemelte ki a helyére ’97-re. Hillt a McLaren, a Benetton és a Ferrari is megkereste az ajánlatával, ő mégis az akkor húsz éves fennállása alatt egyetlen győzelmet sem arató Arrows-hoz szerződött, ahol a gyenge Yamaha-motor és a Forma-1-be akkor érkező Bridgestone abroncsok várták.

Damon Hill, Williams, 1994
1994, Monaco, pillanatokkal a kiesés előtt.

Az évad csúcspontja a hungaroringi futam volt, ahol az időmérőn a harmadik helyet szerezte meg, a versenyen pedig Schumachert és a bajnokesélyes Villeneuve-öt kényelmesen verve haladt a mezőny élén, de az utolsó előtti körben a hidraulika hibája miatt lelassult és Villeneuve mögött végül csak másodikként ért célba. Talán emlékeztek rá, ekkor esett ki Palik Lászlóból a híres Hova tűnt Damon Hill-opusz, amit a hozzáértők a magyar sportkommentátori tevékenységek jelentős mérföldkövének tekintenek a mai napig.

’98-ban a Jordan csapathoz szerződött Ralf Schumacher mellé, abban az évben az esős Belga Nagydíjat nyerte meg, ’99-ben pedig Heinz-Harald Frentzen csapattársaként indult. Végigszenvedte az évet az akkor bevezetett bordázott abroncsok miatt, fontolgatta a visszavonulást, de egy-egy biztató eredmény hatására újra és újra meggondolta magát és végül végigversenyezte az évet.

2006-ban ő váltotta Jackie Stewartot a British Racing Drivers’ Club elnöki székében és komoly szerepe volt Silverstone versenynaptárban tartásában és azoknak a fejlesztéseknek, átalakításoknak a véghezvitelében is, amiknek az eredményét tavaly és idén a Brit Nagydíjon láthattuk.

Apa és fia karrierjében az azonos sisakfestésen (sötétkék alapon nyolc fehér evezőlapátvég, Graham londoni evezősklubjának a jelképe) kívül más érdekesség is akad:

Következő alkalommal a szubatomi részecskék kettős természetéről lesz szó, vagy nem.

Búvópatakok és források: