Hammer time

Nfol @ 2012. március 31.

Pár héttel ezelőtt megírtam a véleményemet az akkor frissen megjelent Windows 8 Consumer Preview-ról. A napi használatú laptopomról viharos gyorsasággal távozott is ez a verzió, viszont az egyik desktop gépen hirtelen kellett a Windows-t újraraknom és csak a Consumer Preview volt kéznél, ezért azon a mai napig azt használom. A tisztesség úgy kívánja, hogy megírjam azokat a dolgokat, amiket ma már némileg másként látok.

Ebben a gépben csak 1 GB memória van, amit a Windows 7 használata során bizony lehetett érezni például a laptophoz képest (abban duplaannyi RAM csücsül). A Windows 8 előzetese ilyen szempontból jelesre vizsgázik, minden fürgébben pattan a helyére és mintha kevesebbet is swappelne a rendszer. A laptopon a sokak által magasztalt gyors betöltődést és kikapcsolást nem sikerült megtapasztalnom, a desktop gépen viszont már igen: a POST és a bejelentkező képernyő között eltelő idő jó harmadával lett rövidebb.

A hardverek tekintetében itt sem volt probléma, minden összetevőt megismert a Windows 8. Az egyetlen furcsaság az USB-s TP-LINK wifi adapter telepítésekor jelentkezett, ugyanis nem tetszett neki a Windows 7-hez készített 32 bites driver, a szintén 32 bites, de Vistához való illesztővel viszont azóta is roppant boldog.

Itt nem állt semmi sem az útjába a Metrós applikációk kipróbálásának, de újfent csak annyit tudtam megállapítani, hogy a színes-szagos fullscreen élmény nem az én világom. Például tök jó, hogy van PDF-megjelenítő app (Reader), de semmi olyat nem nyújt, amit mondjuk a Sumatra PDF ne tudna épp ilyen jól, és azt legalább tudom a desktopon is használni — gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki időnként felüt egy-egy manuált vagy API leírást vagy más dokumentumot, mert gyorsan meg kell benne nézni valamit, aztán irány vissza fókuszföldére.

Azok az applikációk, amiknek a Start képernyőn megjelenő csempéje is aktív, már érdekesebbek. Velük ugyanis el tudom képzelni a Start képernyőt egy informatív, áttekinthető, nem mellesleg programindításra és keresésre is alkalmas dashboard felületként, de ennek továbbra is feltétele, hogy a csempéken megjelenő tartalom megfelelő mértékben igazítható legyen a felhasználó igényeihez. Például hogy az időjárásjelző programot ne kelljen külön elindítani azért, hogy a mai napra jellemző dolgok mellett lássak egy heti előrejelzést, meg hasonlovak.

A levélfigyelő meg a közösségi szolgáltatások értesítései biztosan hasznosak valakinek, én azonban az ilyen jellegű notifikációkat alapvetően a böngészőprogramomtól vagy a csevegőklienstől szeretem megkapni, pusztán azért, mert a böngésző és a kliens az, ami lehetővé teszi, hogy reagáljak rájuk. Ez implikálja azt is, hogy amikor ezek a programok nem futnak, akkor nem is kívánok foglalkozni a levelekkel meg a tweetekkel, például mert Steamen kapok ki éppen valamelyik multis meccsben vagy mert nem is vagyok online.

A klasszikus desktop használata szerencsére pont olyan, mint eddig, hiszen működnek a régi fogások. A Charm menüt (Win-C) eddig kizárólag arra használtam, hogy a Settings-t elérjem onnan, de mint kiderült, van annak külön kombója (Win-I), úgyhogy köszöntem szépen. Aztán apránként a magam kedvére tudtam faragni a dolgokat, a régi Photo Viewerben nyílnak meg a képek (biztos én vagyok béna, de a Photo appban nem jöttem rá a lapozás/nagyítás/bármilyen képművelet mikéntjére), feltelepítettem a kedvenc programjaimat is, úgyhogy egészen otthonosan érzem magamat. Pluszpont jár azért, hogy immár natívan kezeli a rendszer az ISO lemezképeket.

Azt továbbra sem merném kijelenteni, hogy feltétlen rajongójává tett a leendő Windows 8. Inkább csak annyi történt, hogy megtapasztaltam az általa nyújtott előnyök közül is néhányat és ettől, meg néhány kisebb áldozatot követelő kompromisszum felismerésétől pozitívabbá vált a hozzáállásom. (Játék! Bögre!)

Ahogy a profi sportszakértők szokták mondani: majd meglátjuk.

A cím azért rohadt vicces, mert Hammer a neve az említett desktop gépnek. Nudge-nudge.