#154

Nfol @ 2005. június 18.

Nyolc óra után elindultam a Deák tér felé. Előző nap lemértem, hogy uszkve másfél óra alatt lehet odaérni, csak azt nem vettem figyelembe, hogy akkor délutáni csúcsforgalom volt, most meg üres a város. Szóval 8:50 körül én már kint is voltam a Deákon. A szokásos padnál már volt valaki, de ő nem hasonlított egyetlen általam ismert fórumozóra sem, úgyhogy leültem a másik oldalon lévő padra. Az illető egyébként vérbeli csöves volt, és azért állt ott a padnál, mert megfigyeléseim szerint a pad mögötti bokrot egyfajta natúr illemhelynek használják a környékbeliek, csakhogy és de, akkor három darab rendőrnek látszó egyén gumibotnak látszó fegyverrel felszerelkezve rendfenntartásnak látszó dolgot művelt. Ez abból állt, hogy negyedik társuknak - aki bakancsban, katonai gyakorlóban és a pólója hátán bazi nagy AKCIÓ CSOPORT felirattal hívta fel magára a figyelmet - mutogatták a mobiltelefonjukat, majd megkérdezték tőle, hogy:

- És hogy szellőzik ilyen melegben az a bakancs?
- Mittudom én! Én csak hordom.

Szerencsétlen csöves meg ott tette össze magát tőlük pár méterre, mert nem mert bemenni a bokrok közé. Üldögélek tovább, akciócsoporték elmennek onnan, a mellettem lévő padra letelepszik egy távol-keleti vonásokat viselő párocska, akik történetesen jobban beszéltek magyarul, mint Medgyessy Péter. Ennek a jelentőségére később derül majd fény.

Tehát nagyban süttettem magamat a padon, amikor megállt előttem egy fickó. Fején sárga bézbólsapkát viselt, szürke pulóvert és hónaljig húzott szürke susogós mackót. Ránéztem egyszerre érdeklődő és közönyös tekintettel, mire ő:

- Szevasz góré!
- ...
- Ne üss meg, jó?
- ...
- Na, figyelj, góré! Nincs egy kis apród? Borra kéne.
- Borra nincs.
- És másra?
- Másra sincs. Nincs apróm.
- Tényleg nincs?
- Ha mondom...
- Jó, de ne üss meg.
- ...
- Bocs a zavarásért! Csak hát ezektől a vágottszeműektől hiába kérek, úgyse értik... Na, szevasz góré!

Összenéztünk a "vágottszeműekkel", akik nem tűntek sértődöttnek. Jobban jártak így. Emberünk visszahúzódott az említett bokrok közé. Ekkor furcsa gondolatom támadt, mert észrevettem, hogy a bokor túlsó oldalán csinos kis szökőkút-féleség van, amiből elég sokan ittak vizet, ezek meg két méterrel arrébb végzik a dolgukat. Kisvártatva előcsörtetett és a túlsó oldalon ülő lányhoz ment, letérdelt előtte és hosszasan beszélt. Majd nagy boldogan megindult felém, amikor odaért, megint megszólított:

- Na szevasz góré! A kishölgy adott egy ötvenest. De te kire vársz itt? Barátokra? Barátnőre?
- Ja.
- Most melyikre?
- Barátokra.
- És ők ilyen verekedősek?
- Nem. Csak a kéregetőket szokták megruházni levezetésképpen...
- Ó. Rájuk vársz?
Ekkor a sarok felől három nagydarab, kiskatona jellegű fazon közeledett.
- Nem egészen, de hasonlítanak rájuk.
- Ó. És mér nem a barátnődre vársz inkább?
- Mert neki más dolga van most.
- Hát hívd fel telefonon, hogy jöjjön ide.
- Túl messze van ahhoz.
- Hát jól van. És feleségül veszed?
- ?
- Jól gondold meg, az asszonnyal mindig csak baj van. Na, szevasz góré!

Ezután a "kishölggyel" néztünk össze, majd kollektíven elkezdtünk vigyorogni.

Pár perccel később felbukkant InGen, majd alig öt perc alatt megérkezett mindenki, aki a Deákra szokott érkezni. Az elmaradhatatlan közös fényképeszkedés alatt director megpróbált beleolvadni a villanyoszlopba, és szokás szerint megint egy szemeteskuka mellé álltunk. "Szevasz góré" újra felbukkant, és valószínűleg Ragant meglátva döntött úgy, hogy mégsem jön oda harmadszor is. Ekkor már volt nála egy hátizsák is, az arca pedig jóval pirospozsgásabbank tűnt, mint előtte, valószínűleg elgurult az ötvenes. Átmentünk a Westendbe, ahol valaki pofátlan módon elfoglalta a kerekasztalt. Nem is tudom, hogy állhatja valaki annyi ideig a szuggesztív tekinteteket, mint ők tették. Addig S@ti felvilágosított, hogy mit is jelent a Chicken Run, én pedig felhívtam a figyelmét arra, hogy ha véletlenül az X-Files-t elgépelik, és X-Flies lesz belőle, akkor simán lefordítható X-Atkákra.

Végre átülhettünk a megszokott helyünkre, az őrület pedig elkezdődött, amikor director és ShadoW kipakolták az asztalra a magukkal hozott kábeleket és a köteg floppyt. Leírnám, hogy mi minden volt azután, de S@ti olyan jól megírta az egészet, hogy annál jobb nem is kell, majd megkérdezem tőle, hogy copyrightos-e a dolog...

Amiről viszont ő nem írt, az a floppy into the fountain utáni kocsmázás. Lényeg az, hogy InGen javaslatára bementünk egy helyre, ami a sok mozgólépcsőzéstől és szintkülönbségtől már kissé rozzant vertikális helymeghatározásom szerint egy pincében lehetett. Kevesen voltak odabent, volt helyünk, két asztalt körbeültünk, aztán jött is a türelmetlen pincér - azért sem nevezem felszolgálónak, ha már olyan tapló volt -, aki a tálcát csapkodta a kezével a rendelés közben. SztupY, director, ShadoW, InGen és Guyver sört rendeltek, a többiek semmit. Mivel a pincér nem hozott semmilyen árlistát vagy itallapot, csak reménykedtek, hogy egy üveg sör nem kerül négy számjegyű pénzbe. Nem is, csak majdnem. A prímet Guyver vitte, amikor belekezdett az amerikai polgárjogok kivesézésébe. Megtudtuk például, hogy állampolgári jogon, önvédelmi céllal vásárolhatunk magunknak Scorpion típusú rakétavetőt vagy éppenséggel dzsipre telepíthető félautomata gépfegyvereket is. "Szóval mész Harlemben, egy nigger megfenyeget a késével, te meg előhúzod a zsebedből a rakétavetőt és seggbelövöd vele." InGen: "És volt már erre példa?"
További furcsaság, hogy a bűnözők arrafelé sokkal érzelmesebbek, mint itthon. Ha valaki betör egy házba, de bentreked, és a garázsban talált kutyatápon és desztillált vízen él három napig, akkor simán beperelheti a tulajdonost az őt ért sokk miatt, és busás kártérítésre számíthat.
Aztán betekintést nyertünk Mátészalka mindennapjaiba. Egyszer egy cigánybanda egy öreg nénitől akarta elvenni az értékeit, amikor egy sötét BMW fékezett mellettük és kiszállt belőle négy darab, feltűnően sima fejű egyén, akik a helyzetet felmérve rommá kalapálták a cigányokat. A néni meg akarta köszönni nekik, de egyikük azt mondta: "Ugyan, mi köszönjük a lehetőséget."

Fél öt körül szedelőzködni kezdtünk, addigra SztupY már háromszor telerakta a sótartókat fogpiszkálóval, aztán fizetni indultak. Az öt üveg sörért 2500 HUF-ot kért a pincér, aztán csak nézett, amikor SztupY egy halom aprópénzt kezdett el kirakni a pultra. Az utcán szétváltak útjaink, Guyver, SztupY és InGen a Keleti felé indultak, míg director, ShadoW és jómagam a Nyugati felé.

Érdekes hely ez a metró is, de lehet, hogy a Westendnek, mint tipikus plázának van több köze ahhoz a sok divatmegszállott, alulöltözött, shopban tenyésztett nőhöz, akiket a metrón azafelé utazva láttam. Nem is a divatal van elsősorban bajom, hanem azzal, hogy azok is felvesznek "trendi" dolgokat, akiknek azok egyáltalán nem előnyösek. Egyszerű dolog ez pedig, például én nem hordok izompólót, mert nincs mire feszíteni benne, és talán ugyanígy alapelem lenne az is, hogy valaki nem visel köldökig dekoltált felsőt, hogyha kisebbek a mellei, mint az enyémek. Aztán ott volt az a lány is, aki azalatt a két megállónyi út alatt végig a barátjával taperoltatta magát; nos, az ő esetében nem lehetett megállapítani, hogy az alsónműje fölé felejtett el valamit fölvenni, vagy az volt a fölévett valami... De hát különbözőek vagyunk, és ennek örülök is marha mód. Mármint, hogy nem hasonlítok rájuk.

És amikor már botor módon azt hinném, hogy semmi újat nem tud adni a mai nap, akkor felszállok a villamosra, ahol azonnal kiszúr magának egy fazon. Beszélgetésnek nem nevezhető akármink:

- Elnézést, hogy megszólítom, de nem tudja, meddig megy ez?
- Kelenföldig.
- Köszönöm. Elnézést.

Matt részeg. Arrébb menni nem tudok, mert beljebb is állnak emberek. Néhány megálló múlva:

- Elnézést... Mit mondott, meddig megy?
- Kelenföldig.
- Keletiig?
- Nem, K-E-L-E-N-F-Ö-L-D.
- Ez nem a 19-es villamos?
- Nem ez a 49-es.
- A k****a életbe... Elnézést. köszönöm.
- ...

Továbbra is néz rám. Valami őrületes bizalmat sugározhat a tekintetem, mert kérdés nélkül elkezd magyarázni valamit, hogy a fia most végez a katonai fősikolán, a következő percben viszont már rendőrnek készül a fia és nagyon jól keres. Talán két fia is van... Aztán elmondja, hogy elnézést kér, hogy kicsit kótyagos, mert nem szokott ám ő inni, sosem ivott - érdekes, az összes alkesz ezt mondja mindig -, és belekezd valami érthetetlen és számomra érdektelen eszmefuttatásba, úgyhogy felvettem a totál közönyös ábrázatomat és a villamos ringatására - magyarán rázott mint állat - kicsit rásegítve máris úgy tűnt neki, hogy egyetértően bólogatok. Amikor látta, hogy le fogok szállni, azt mondta:

- Úgy nézzen most rám, hogy én magára mindig emlékezni fogok.
- Jó.
- Én magát sosem felejtem el.
- Nem hiszem én azt...
- Pedig úgy lesz. Mit mondott, meddig megy ez?
- Viszlát.