Nfol · 2012. február 10.

Már egy hete csak...

Szeretnék egyszer egy kellemes, családias hangulatú kertvendéglőben találkozni az Asus netbookokért felelős részlegének döntéshozóival.

Ülnénk szépen az asztalnál, rendelnénk az étlapról, kedélyesen elbeszélgetnénk mindenféléről, amíg megérkezik a rablópecsenye. Esküszöm, nem hoznám szóba, hogy ugyan miért adják a netbookot Windows 7 Starterrel, ha hozzáadott érték címén úgyis telenyomják szeméttel, mert ez már szinte ipari követelmény, meg ha nagyon akarom, túl tudom tenni magamat rajta. Kibírnám, tényleg. Elköltenénk a vacsoránkat kultúrlények módjára. Aztán kivárnám a megfelelő pillanatot, és amikor elérkezik, a halkést látványosan lóbálva feltenném a kérdést.

— A képernyőkímélő kinek a reszortja?

A halkés amúgy arra is jó, hogy kipróbáljam, tényleg lehet-e vágni a hirtelen beálló csendet.

Gyógyítgatok ugyanis egy Asus netbookot, amin a gyönyörűen brandelt Windows 7 Starter fut. Egyedi a login képernyő háttere, az Asztal háttere és a képernyőkímélő is. A Starterről még azt kell tudni, hogy egy minden szempontból erősen korlátozott rendszer, felhasználói élményt tekintetében például a háttérképet csak roppant körmönfont módon lehet rajta változtatni, mert egyszerűen hiányzik az erre szolgáló menüpont, és ugyanez igaz a képernyőkímélőre is.

És ezen a netbookon a képernyőkímélő egy külön programként futó, nyilván sokezer dollár költségű, látványos, Flash-alapú promóciós videóklip magáról a netbookról, amit a processzoridő mintegy 60%-ának terhére élvezhetünk minden tétlenül eltöltött három percet követően. Duplapluszjó: zenél is. Mint mondtam, nem tudsz semmit sem változtatni rajta. Ha eszedbe jutna, hogy utánamész a programnak és letörlöd, van egy rossz hírem: a három perc leteltével hibaüzenet jelenik meg helyette. Ügyes.

Fantasztikus távlatokat nyit meg mindez, ha történetesen különféle víruskereső programokat futtatsz csökkentett módban órák hosszat, hiszen nem hagyhatod magára a gépet, mert ha a szerény CPU-t egyedül is felemésztő scanner programtól elkunyerálja a képernyőkímélő a maga processzoridejét, akkor a büdös életben nem fog végigérni a bitkolbász.

Szóval ülnénk ott a maradékok felett, kínosan feszengve, érdeklődnék, hogy volt-e olyan pillanat a termék kifejlesztése során, amikor ez jó ötletnek tűnt és ha nem, akkor miért lett mégis így, aztán átnyújtanám nekik a háttérzenélés közben elbambuló felhasználó szalvétára rajzolt use case-ét és végig csilingeltetném a poharamat, amíg nézik.

(Tisztában vagyok vele, hogyan lehet előcsalni a megfelelő párbeszédablakot, viszont egyezzünk meg abban, hogy egy inaktív űrlapelemre elég nehéz rákattintani.)

Itt lehet puttyogtatni!