Híriadó

Nfol @ 2012. február 1.

Stohl András sosem gondolta volna, hogy még a Viszkis is hamarabb kint lesz a böriből, mint ő — valószínűleg jót nevetett volna a felvetésen. Sosem gondoltam volna, hogy egy egész hónap eltelik majd az évből, mire végre írok valamit a blogba. De azt sem gondoltam volna, hogy 2012-ben napokon át vezető hírré válhat az, hogy télen — kapaszkodj meg — tél van, hideggel meg hóeséssel.

Nagyjából vasárnap óta tart a lakosság nagyüzemi paráztatása, benéznek hozzánk a sarkköri légtömegek, mínusz húsz fok és komoly havazás várható széllel aljasítva. Nincs ezzel semmi baj, kivéve, hogy a korrekt tájékoztatás és (akaratlan) pánikkeltés közötti határvonal nem valami vastag, és mivel egyetlen hírműsor sem lehet elég jó legalább egy halálos közúti baleset, súlyos bűntény vagy komoly természeti csapás nélkül, az élelmesebb szerkesztők élvezettel vágják be korábbi évek hótorlaszok által elzárt településekről, járhatatlan utakról és általános káoszról szóló képanyagát egy olyan riportba, ami egy még meg sem történt eseményről számol be. Mintha ez az egész valami különleges, ritka jelenség lenne ezen az éghajlaton, amit mindenki csak a dédszülei elbeszéléseiből ismerne.

Ennek aztán olyan következményei vannak, hogy például átcsönget hozzám a főbérlő és már most afelől érdeklődik, hogy fogok hétvégén hazamenni, meg nem lenne-e jobb eleve haza sem menni, amit valahol még meg is értek, meg kedves dolog, hogy így törődik a sorsommal, de bármennyire is biztos vagyok abban, hogy ha valóban leesik a hó és valóban olyan hideg lesz, mint ígérik, akkor kedvenc vasúttársaságunk az elsők között fog letérdelni, azért én valahogy mégiscsak megvárnám, hogy mi történik, mielőtt nekilátok az ablakok bedeszkázásának.

Mindenesetre ma betáraztam babkonzervből. Belsőleg tárolom, úgyhogy nem lesz gáz.

Vagy de.