Nfol · 2005. június 3.

#143

A szokásos délelőtti hazaérkezés után kiderült, hogy kár volt annyira igyekezni, a kedves fogorvos bácsi ugyanis már nem tudott mára beszuszakolni. Annyira nem bánom, egész nap alig ettem valamit és a kezelés után sem lehetne enni pár órán át. Megmenekültem az éhhaláltól. Délután anyukám hazaért a munkából és már a nézéséből láttam, hogy menni kell valahová. Meg is kérdezte, hogy van-e kedvem elmenni bevásárolni... Erre azt szoktam válaszolni, hogy kedvem nincsen, de ha kell, akkor megyek.

Az úton kikanyarodott elém egy földdel megrakott teherautó, amin az előírásokkal ellentétben nem volt letakarva a rakomány, a menetszél pedig szépen bontogatta a platón lévő homokdombot, általában éppen ránk. Viszont volt a homokba dobva egy hordó is, bár azt nem értem, hogy minek. Aztán a parkolóban éppen kitolatott valaki az egyik helyről, én meg lazán befordultam oda, aztán mégsem ott álltam meg, hanem máshol. Engem ugyanis mentálisan zavarna, ha beállnék egy mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyre. Azt a szürke Mercis fazont úgy látszik, nem zavarja az ilyesmi, ő ugyanis nagy lendülettel beállt oda. Jól megnéztem magamnak, nem tűnt mozgássérültnek. A rokkantak különben sem szoktak Mercedessel járni-kelni.

Az áruházban egymást érték a termékbemutatók, a nagy melegre való tekintettel - na meg a vásárlási kedv növelése végett - hostessek egész seregét kivezényelték. A legtöbbjük valamilyen uniformisba öltözve kínálgatta a krémsajtot, de az abszolút sláger a mindenféle innivaló volt. Lelki szemeim előtt felderengett egy kisebb filmecske, amelynek kockáin egy áraktól és aruktól zsongó elméjű, a fogyasztói társadalmat építő jóember az összes standon belekortyol abba, amit elétesznek, és arra ocsúdik végül, hogy habzik a szája, mert az előző pillanatban a szupererős, minden foltot kiszedő tisztítószerből vett mintát. Én például sosem állok oda lejmolni, mert elképzelem, hogy magamat látom kívülről a sorban állni, ugyanúgy, mint a többi kóstoló, és egész egyszerűen szánalmasnak érzem magam abban a helyzetben. Azt a hülye, kívülről néző fejemet...

További izgalmat jelentett, hogy az egyik árucikken összesen hat darab vonalkódot találtam, úgyhogy kerestem egy árellenőrző készüléket. Jellemző, hogy az egész, 5000 négyzetméteres eladótérben volt két ilyen eszköz, ebből egy működött, de az legalább minden vonalkódra más árat mutatott. Csókoltatom a műszakiakat.

Now playing: Unique - Mozaik (Pavor Nocturnus mix) (4:54)

Itt lehet puttyogtatni!