De bordó

Nfol @ 2010. október 25.

Akaratom ellenére is gyakran belefutok olyan írásokba, amelyekben a főszereplő lelkesen ecseteli, hogy ő aztán derekasan kiáll az egyén szabadsága mellett, nem adja be a derekát holmi szabályoknak, például még soha nem fordult vele elő olyan, hogy a buszra/trolira az első ajtónál szállt volna fel, akárhogy erősködött is a sofőr, megoldotta másik ajtónál, meg neki az ellenőr is ugyanolyan utas, mint bárki más, jegyet/bérletet sosem mutat, mert pontosan tudja, hogy nem nyúlhatnak hozzá, rendőrt hívni meg nem fognak emiatt, különben sem eredeti, de nem bukik le vele, egyszóval ő a tömegközlekedés gonosz törekvéseinek rémálma, a szabályokat átlátó és könnyedén kijátszó utazó nindzsa, akinek mindezekért kijár a tisztelet és az elismerés, erényei elvitathatatlanok, szerénysége pedig irigylésre méltó.

Én meg állandóan idegállapotban vagyok, rémesen nyomasztó ennyi hőssel együtt utazgatni.